Képek

Képek
borító

2013. november 9., szombat

13. rész


Hürrem asszonyt felvitték lakosztályába, s ott szült meg, nagy fájdalmak közepette. Hangjától majd hogy nem az egész palota zengett. Szegény asszonyság. E percekben Sümbül Aga sietett Ibrahim főbizalmashoz, hogy szóljon megindult a szülés, miközben Daye a Validenak szólt. A szülésnél egyetlen egy gond volt, mégpedig a kisbaba nyakára rátekeredett a köldökzsinór. Hürrem asszony csak annyit tudott kérdezni, hogy fiú lett e, erősen bízott benne. Nigar megnyugtatta az asszonyságot. Hürrem nagyasszony egy kisfiút szült. Immáron ő lett Hürrem nagyasszony Ruténia szülötte, Szulejmán Szultán Hannak asszonya, s trónörökösének édesanyja. A gyermek a Mehmed nevet kapta. Amint a szülés véget ért, a Valide akkor érkezett a lakosztályba, s aggódva kérdezett a gyermek felől.
Valide: A gyermek?
Nigar: Örömhír asszonyom! Újabb trónörökös érkezett a palotába!
Valide: Nincs baj ugye?
Nigar: Nincs, csak Hürrem asszony nagyon elfáradt.
Valide: Rajta látom, hogy pihen! A csecsemőről beszélj, minden rendben?
A Szultán is értesült Ibrahimtól e hírről, s oda sietett ő is. Amikor belépett édesanyja fogadta őt.
Szulejmán: Jó anyám!
Valide: Az én hős fiam, ma újabb hőssel ajándékozott meg!
Szulejmán: Hőssel?
Valide: Igen nehéz szülés volt, de a trónörökös harcolt életéért, és győzött.
Ekkor az uralkodó odament asszonyának ágya mellé, s ekkor kelt fel ő is. És megkérdezte ő fényességét, hogy hol volt.
Hürrem: Szulejmán! Hol voltál? Hívtalak, segítséget kértem, de te nem jöttél. Egyedül hagytál a bajban!
Szulejmán: Nyugodj meg, most már itt vagyok!
Hürrem: Elvitték őt, nem adták nekem a fiamat! Ugye épségben van?
Szulejmán: Jó anyám gondoskodik róla!
Hürrem: Épp a Valide vitette el tőlem! Karjaimba se foghattam!
Szulejmán: Szeretnénk megnézni őt!
Valide: Nigar! Ha bepólyálták szólj, hogy hozzák! Daye, te pedig menny Mahidevranért és szólj, hogy jöjjön gyermekáldásra!
Daye: Ahogy óhajtod asszonyom!
Daye szólt is neki, de az úrnő nem óhajtott odamenni. De később, ahogy átgondolta a dolgokat, még is jobbnak látta, ha odamegy. Az imára oda is ért. A Szultán elmondta az imát.
Szulejmán: ~Allah ome dzsambeller. Metehien teh fil iszlám átun. Allah védelmezze e gyermeket. Allah tegye őt szerencséssé. Allah óvja uralkodóit, és az iszlám államot.
Hatice: Csodaszép gyermeket hoztál világra Hürrem! Allah adjon neki hosszú életet!
Az uralkodó, és Hürrem asszony ezután ketten maradtak bent a lakosztályban.
Szulejmán: Életemet te utánad, már gyermeked is bearanyozza!
Hürrem: Akár tucatnyi gyermekkel is megajándékozlak! Csak kérned kell! És szeretned, nem magamra hagyva!
Kora reggel Gülnihalt a háremből visszakísérte Hürrem nagyasszony lakosztályába Sümbül Aga, s lelkére kötötte, hogy az éjszakáról senkinek nem szólhat, főleg Hürrem asszonynak nem. Amint az asszonyság lakosztályába érkeztek Sümbüllel, a Szultán is bent volt, s Hürrem nagyasszony kérdőre vonta.
Hürrem: Gülnihal! Jól látok? Bezzeg az éjjel hiába kerestelek! Még hívásomra sem jöttél! Merre jártál tudhatom? Íme, a fiam! Első szülött hercegem! Jöjj közelebb, lásd!
Sümbül: Hürrem asszony! Vidám reggelt! Allah adjon hosszú életet az ifjú Mehmed hercegnek!
Hürrem: Gülnihal! Ugye maradsz? Rád bíznám egy időre gyermekem! Alig érzem erőmet, nagyon elfáradtam a szülésben!
Ahogy Hürrem nagyasszony aludt, a Valide elvitette mellőle Mehmedet. Ám az asszonyság azt álmodta, hogy Mahidevran úrnő lép be lakosztályába, és egy párnával megfojtja gyermekét. És amikor felriadt Hürrem őrjöngött és gyermeke keresésére indult, s később meg is találta épp az orvosnál volt, a Valideval, és Dayeval. Egy időre karjába vehette, s eljött ezután a szoptatási idő. Az asszonyság ezt lakosztályába végezte el, ahol csak közben dicsőítő szavakkal áldotta gyermekét, és Gülnihal készült neki elmondani, hogy este az uralkodóval hált.
Hürrem: Egyél, hogy nagyra nőj hercegem, és ezt a palotát elvezethesd! Padisah leszel! Tudod? Mindennek ura e földön! A királyom leszel, s én a királynőd!
Ekkor Gülnihal közelebb lépett, és akadozva beszélt Hürremhez.
Gülnihal: Hürrem! Én az este azért nem..
Hürrem: Igen?
S ekkor a beszélgetést félbe szakította Hatice úrnő.
Hatice: Üdvözöllek Hürrem asszony! Fogadd tőlem hercegi ajándékomat!
A szolgálok egy bölcsőt hoztak be, amely hársból készült, s kagylóval volt díszítve. Hürrem asszony nagyon örült az ajándéknak.
Hürrem: Köszönöm úrnőm! Egy bölcső, kagyló berakással. Mint egy trón.
A nagyasszony bele is fektette gyermekét a bölcsőbe, s beszélgetni kezdett Haticevel.
Hürrem: Remélem majd egyszer neked is lesz gyermeked!
Hatice: Én is!
Hürrem: Ha akarod, közben járhatok!
Hatice: Hogy érted?
Hürrem: Úgy értem. Ibrahimnál, tudod! Meglepődtél? Észrevenni az ilyet!
Hatice: Pszt! Még valaki meghallja!
Az uralkodó e percekben is a rodoszi hadjáratra készült, s hívatta lakosztályába a pasákat, és vezéreit.
Szulejmán: Jöjjetek bátran! A rodoszi hadjáraton dolgozom! Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy mit jelenthet birodalmunknak e sziget uralma.
PiriPasa: Nagyuram, épp onnan hozok üzenetet! Engedelmeddel átadom!
Szulejmán: Köszönöm! Később elolvasom! Ám legyetek vendégem egy serbetre, amelyet felhozattam.
PiriPasa: Nagyuram! Szabad tudni mi örömére?
Szulejmán: Ma hajnalban asszonyom világra hozta Mehmed herceg fiamat!
PiriPasa: Allah óvja egészségben az ifjú herceget, és Hürrem asszonyt nagyuram!
Szulejmán: Köszönöm Pasa!
Kászim Pasa suttogva kérdezte, s meglepetten Piri Pasától.
KászimPasa: Hürrem asszony?
Szulejmán: Most mennyetek!
Amint kimentek a pasák, a Szultán visszahívatta Kászim Pasát. A Pasa félve, s kíváncsian vonult vissza. Amint belépett az uralkodó lakosztályába, mintha torkába gombóc lenne, úgy szólította meg Szulejmánt.
KászimPasa: Kérettél engem nagyuram!
Szulejmán: Jöjj barátom, ülj le ide mellém!
Ekkor közelebb ment, és leültek mindketten. A nagyúr beszédbe fogta a Pasát.
Szulejmán: Nemes szolgálója vagy az oszmán népnek. És azt is jól tudom, nevelésemből is kivetted a részed!
KászimPasa: Atyád kívánalma szerint jó uram!
Szulejmán: Ideje, hogy mindezért megjutalmazzalak! És birtokkal, arannyal segítsem pihenésed!
KászimPasa: Nagyuram! Valamit ellenedre tettem?
Szulejmán: Nem! A világon semmit!
Kászim Pasa ekkor letörölte könnyel, s verejtékkel teli arcát, s elfogadta a Szultán parancsát.
KászimPasa: Megértettem! Óhajod nekem parancs! Köszönöm nagylelkűségedet!
Szulejmán: Menj áldásommal!
Ekkor felállt, s elment. Estére kissé lenyugodtak a kedélyek mindenki felett a palotában. Az uralkodó Hürrem asszonyhoz méltó ajándékokat küldött neki. Alig, hogy megérkeztek lakosztályába a csodálatos dolgok, vele együtt jött a Szultán is. A lakosztályban közelebb lépett ágyasához s megkérdezte, tetszenek e ajándékai.
Szulejmán: Milyen? Tetszik a coboly prém?
Hürrem: Már is imádom! Miért kapom?
Szulejmán: Az uralkodó család tagjainak viselete! Más nem hordhatja!
Hürrem: Az, lettem hát, úrnő?
Szulejmán: Hürrem Szultána!
Eme szó hallatán a Szultána átölelte az uralkodót, s megcsókolta. Majd amikor visszavonult a Szultán, Gülnihal bement barátnője lakosztályába, aki a tükör előtt állva nézte a prémet, melyet kedvesétől kapott. Gülnihal ekkor csak álmodozott róla, hogy talán a Szultána nyomdokaiba léphet. Ekkor szólította meg Hürrem, Gülnihal-t.
Hürrem: Gülnihal! Ne itt álmodozz, jó? Inkább nézd meg a hercegemet!
Barátnője így is tett, s közben Eszma kopogtatott, a Szultána ajtót nyitott neki, majd kérdezte jöttének okát.
Hürrem: Hát neked mi dolgod van itt?
Eszma: Asszonyom..!
Hürrem: Igen? Ha már zavarsz, mondd, amit mondani akarsz! Megértetted?
Eszma: Tegnap hallottam Nigar asszonyt beszélgetni. Az éjjel, amikor te szültél az
uralkodónak vendége volt.
Hürremet elöntötte a düh, s a kétség, azt gondolta talán már nem méltó a Szultánhoz, hogy talán kiszeretett belőle.
Hürrem: Hazudsz! Ki volt? Mondd, hogy hazugság!
Eszma: Szavamra, ezt hallottam asszonyom, az életemre is megesküszöm neked!
Hürrem: Köpök az életedre!
Ezt a beszélgetést pont az emlegetett Nigar szakította félbe, s ekkor a Szultána kapott az alkalmon, s kérdőre vonta Nigart.
Hürrem: Igazat mondd? Halljam! Amíg én vajúdtam gyermekével, a Szultán mással éjszakázott?
Nigar: Nem tudom, és ne rángass!
Hürrem: A karodat is eltöröm, ha nem válaszolsz!
Nigar: Igen! Igazat mondd! Az uralkodónál volt valaki!
Hürrem: Kicsoda? Ki volt az ágyába melyik? Mondd meg!
Nigar: Azt nem tudom! Mit számít? Törődj bele!
Hürrem: Törődjek bele? De én az asszonya vagyok! Az ő asszonya!
Gülnihal ekkor lépett ki a gyermek bölcsője mellől. Hürrem segítségét kérte.
Hürrem: Gülnihal! Hallod ezt? Már eddig fajulnak, hogy elválasszák tőlem a Szultánt! Ki? Ki volt nála akkor este?
Gülnihal: Akárki! És? Az uralkodó bárkit magához hívhat, pontosan tudod!
Hürrem: Velem nem! Tilos! Én nem engedem! Gülnihal, ha kideríted, melyik az a némber, rengeteg aranyat kapsz!
Gülnihal: És ha megtudod, mit csinálsz?
Hürrem: A saját kezemmel fojtom meg éppen így!
Ekkor kezeit barátnőjének nyakára helyezte, és fojtogatni kezdte.

2013. szeptember 30., hétfő

12. rész

Ibrahim csak Hürrem asszony szemeibe nézett, s az után az uralkodó után sietett. Hürrem asszony pedig egyenest a hárembe. Látták, hogy a dolgait kiviszik a szobájából, és felháborodva kérdőre vonta Nigart.
Hürrem: Elárulnád, miért visznek ki minden holmit a szobámból?
Nigar: Mert a Valide így parancsolta!
Hürrem: Az uralkodó tud róla? Kötve hiszem! Ő nem engedné!
Nigar: Nyugodj meg! Nem kell sehová se menned, itt maradsz a palotában! A Szultánnagyasszony másik lakosztályba költöztet, hogy még kellemesebben legyél! Még lányokat is bocsát a szolgálatodra!
Hürrem: Igen? Saját lakosztályom lesz? Mint Mahidevrannak? Ayset akarom egyiknek!
Nigar: És még?
Hürrem: Te is kellesz! Hogy megvédj! Vigyázz rám!
Nigar: Hogy én?
Hürrem: Igen! Lent várlak!
Eközben az uralkodónak is fontos teendői voltak. Ibrahimmal ment a díványgyűlésre. Útközben bejelentette a főbizalmas a Szultánnak, hogy más követek is érkeztek.
Ibrahim: Nagyuram, újabb követek érkeztek, és várják, hogy tiszteletüket tehessék előtted!
Szulejmán: Várjanak csak Ibrahim! Én is vártam eleget Nándorfehérvárra, had élvezzem ki diadalomat!
Amint odaértek, s a Szultán belépett az fogadóterem ajtaján, a díványgyűlése megkezdődött. A velencei dózse fejezte ki hódolatát az uralkodónak. Hürrem asszony ezen órákban, percekben szempillantást vetett új lakosztályára, ahová természetesen Nigar kísérte el. Ahogy körül nézett új lakosztályába az asszonyság, szemei felcsillantak, felragyogtak, akár csak egy gyönyörű gyémánt, úgy tündökölt a boldogságtól. Nigart marasztalni akarta.
Hürrem: Nigar! Maradásra kérlek!
Nigar: Nem lehet! Másutt is van dolgom Hürrem asszony!
Hürrem: Bízd Maria-ra! Így kívánom! Ha úgy tetszik, parancsolom!
E beszélgetést a Valide szakította félbe. az asszonyság, és Nigar meghajoltak, majd Hürrem megszólalt.
Hürrem: Állok szolgálatodra asszonyom!
Valide: Remélem, már jobban vagy! Ránk ijesztettél a napokban, ezért is tudnálak inkább közelemben!
Hürrem: Jól vagyok! És köszönöm úrnőm!
Valide: Szívesen! És ha bármire szükséged van, szólj! Mostantól én viselem gondodat, és vigyázom terhességed! Ne feledd, hogy szíved alatt oszmán vér csörgedez, uralkodói előjoggal, így minden kiváltság megilleti! A gyermek élete, a tiédnél is értékesebb! Óvakodj hát mindentől, mi árthat neki!
Hürrem: Miként az is kiváltság, ahogy megmérgezik?
Valide: Ne terjessz ilyet! Senki nem mérgezett meg! Romlott volt a tejszín az ételen, semmi több! Ez okozta bajodat! Ráadásul sokat is ettél belőle, így még jobban ártott! Verd ki a fejedből ennek gondolatát!
A Valide ezután visszavonult, s az ágyas barátnője Maria látogatta őt. Amint meglátta Hürrem nagyasszony, meg örült neki.
Maria: Hürrem!
Hürrem: Én drága szeretett barátnőm, hová tűntél?
Maria: Annyira féltem, hogy valami nagy bajod lesz Hürrem!
Hürrem: Nagy bajom? Inkább a szobám lett nagy! Egy egész lakosztály!
Maria: És még ablak is van, kinézhetek?
Hürrem: Persze! Akár naphosszat is!
Maria megfordult, s igen meglepett volt az arca.
Maria: Hogy-hogy?
Hürrem: Mert itt fogsz lakni velem! Mától téged is ugyanaz illet, ami engem!
Átölelte egymást a két hölgy, és vidáman azt mondta Maria, Hürremnek, hogy szólítsa őt másképp.
Maria: Csak kérlek, szólíts Gülnihalnak! Az én nevem mától Gülnihal. Üde, és fiatal. Ezt jelenti.
Hürrem arca elkomolyodott, azt hitte, hogy az uralkodó adta neki e nevet.
Hürrem: Gülnihal lettél? Ki adta ezt a nevet?
Maria: Sümbül Aga! Tudod! Én is muzulmán lettem Hürrem!
Hürrem: Minek, és ki kérte, hogy legyél az?
Maria: Én akartam! Eldöntöttem. Sümbül Aga pedig segített, hogy megtérjek!
Hürrem: Hogy lehettél ilyen ostoba Maria? Minek?
E napoktól Maria többé nem volt, csak is Gülnihal. Pont ekkor lépett be Nigar a lakosztályba, és szólt Gülnihalnak, hogy pár dolgot tegyen be a szekrénybe. Hürrem csodálkozva nézett.
Nigar: Gülnihal! Ezeket a ruhákat is tedd be a szekrénybe!
Hürrem: Gülnihal ugye? És te mióta tudod? Sőt. Talán az egészre te vetted rá, hogy kifúrjatok! Mert ha muzulmán, előtte is megnyílik az aranyút!
Nigar: Neked elment az eszed Hürrem asszony? Nekem nem ügye az ő hite! Pihenj el! Az idegeskedés árt a szépségnek, és az állapotodnak!
Hürrem: Nekem te ne magyarázz szolga!
A palota udvarában elkezdődtek már a tavaszi hadjáratra való felkészülések is. A magánéletben pedig egyenest zavargások voltak. Hürrem asszony Gülnihalnak elmondta, hogy Mahidevran úrnő mérgezte meg, amit az ágyas meglepődöttséggel fogadott. Sümbül Aga pedig értesítette Ibrahimot Hürrem nagyasszonyról.
Sümbül: Főbizalmas uram! Hürrem megkülönböztetett figyelmünket élvezi, ahogy arra megkértél! Egyik legkedvesebb barátját adtam mellé, hogy szolgálatára legyen!
Ibrahim: Ki az? Nehogy megint baja essen!
Sümbül: Oh! Ő egy igazi angyal. Nem rég muzulmán is lett. Magam adtam neki nevet. Gülnihal.
Ibrahim elmosolyodott, és kérdezte.
Ibrahim: Vagy is szép? Valóban az?
Sümbül: Meghiszem azt uram!
Ibrahim: Most menny dolgodra!
Sümbül Aga visszaigyekezett a hárembe. Az uralkodó pedig Hürrem asszonynál járt gyermekével, Mustafaval. A Szultán ott találta testvér húgát Haticet. Az úrnő éppen menni készült, amikor is bátyja belépett. Azután köszöntötte illedelmesen.
Hatice: Isten hozott nagyuram! Pusztán átjöttem megkérdezni Hürremtől, semmiben nem szenved e hiányt.
Szulejmán: Jól tetted Hatice! Örülök, hogy így odafigyeltek rá! Mustafa fiam, ő Hürrem asszony!
Mustafa: Jó nagy a hasad! Mit ettél?
Szulejmán: Leendő testvéred cseperedik ott, ki örömünkre hamarosan megszületik! Én nem akarok testvért! Hatice mennyünk!
Hatice úrnő ekkor az ifjú herceget kivitte a szobából, s ketten maradtak az uralkodóval Hürrem asszony.
Szulejmán: Hürremem! Én féltve őrzött kincsem! E gyermek téged is még szebbé tett!
Hürrem: Köszönöm nagyuram!
A Szultán, és asszonya rövid időt beszélgettek, s azután sietett is vissza lakosztályába az uralkodó. Piri Pasa érkezett estére a palotába, s hadiügyeket tárgyalták hárman, Piri Pasa, Ibrahim, és Szulejmán Szultán.
Szulejmán: Rodosz számunkra, létfontosságú! Ha uraljuk, miénk a Földközi tenger, és vele minden egyes hajó, ami ott vitorlát bont! Nem is értem, hogy atyám mért a mamelukokkal harcolt a helyett, hogy Rodosznak ment volna először.
Piri Pasa: Nem tartotta fontosnak. Rodosz szigete maradjon a haramiáké, így mondta, emlékszem! Magam is kérdőre vontam, de egyenesen rám förmedt, hogy ne a tolvajokkal foglalkozzam, hanem a szent földek visszafoglalásában, s így is lett!
Szulejmán: Hát én nem egészen így látom a helyzetet! Nálam merőben más a lényegi sorrend! Most menny Piri Pasa! Holnap a díványon előállunk terveinkkel!
Mihelyst kilépett a Pasa az ajtón, Ibrahimmal kezdett beszélgetésbe az uralkodó.
Szulejmán: Elárulok valamit! Még a hitetlen Vatikán is szent földnek tartja Rodoszt. Nem véletlen, hogy a máltai lovagok, mint a kiskirály élnek ott. És mert az iszlámot ellenségnek kiáltották ki, a Földközi tengeren egész Európa védelmét élvezik, s így szabadon támadhatják a muzulmán hajókat! Mindet! Egyedül talán, Kurtul Muszlin Heddin kapitány, és hada érezheti magát biztonságban ezeken a vizeken! Muszlin Heddin ugyanis elérte azt, hogy tiszteljék őt a vizeken egy teljes flotta legyőzésében.
Ibrahim: Nagyuram, a rodosziak hosszú évek óta fosztogatnak a tengeren! Ez a népség, nem ismer sem tiszteletet, sem törvényt!
Szulejmán: De nem csupán ez ösztönöz Rodosz bevételére! Hanem amit Jam herceggel tettek a hitetlenek! Csellel rászedték őt, és túszként használták ellenünk. Temérdek arany megfizetésére késztették vele nagyapámat, hogy aztán Jam utódait is fogva tartsák Rodoszon. Kiknek életével mind máig fenyegetőznek! De minden sorozat megszakad, s ennek a vége nálam lesz! Add ki parancsba vezéreinknek, hogy elsőként erősítsék meg hajóhadainkat! Holnapra megírom, és elküldetem üzenetemet a rodosziaknak.
Ibrahim: Az előkészületeket titokban tartsuk?
Szulejmán: Egyenlőre igen! Hogy is nevezik a hitetlenek az ilyen hazug levelezést?
Ibrahim: Diplomácia. De politikának is mondják.
Szulejmán: Hm. ~Diplomácia.
Ibrahim: Milyen választ vársz üzenetedre?
Szulejmán: Lényegtelen Ibrahim! A levél csak ürügy! Nemes célunk eszköze, ha tetszik!
Egy őr zavarta meg a beszélgetést, hogy a Valide látni kívánja az uralkodót. S ha egy asszonynak kívánalmai vannak, jobb nem váratni. Az uralkodó bekérte a Validet, és Ibrahimot elküldte.
Szulejmán: Történ valami, hogy ilyen hirtelen látni akartál?
Valide: Remélem semmi olyan, ami ellenedre lenne fiam! Mert a minap Hürrem asszonyt új lakosztályba költöztettem, ide mellém!
Szulejmán: Tudok róla! És köszönöm a gondoskodást! Ezt akartad mondani?
Valide: Aggódom Hatice lányomért is! Jó ideje látom rajta, hogy boldogtalan! Fiatalon megözvegyült tudom! Keresnünk kéne mellé valakit!
Ahogy e szó elhagyta a Valide száját, Hatice az ajtóban állt, s hallgatta mit beszélgetett az uralkodó, és édesanyja.
Szulejmán: Nyilván neki is említetted. Mit szólt?
Valide: Próbáltam vele beszélni erről, többször is, és úgy hiszem, hajlana rá!  Legalább is, nem mondta, hogy ellenére lenne! De ismered milyen félénk. Nehezen nyílik meg.
Szulejmán: Hatice az én szemem fénye is, bármit megtennék érte, de boldogságra nem tudom őt kényszeríteni!
Valide: tudom! De hátha neked elmondja bajait! Mert ez így nem mehet tovább! Ne hagyjuk őt elhamvadni!
Szulejmán: Rendben, beszélek vele!
Az Valide ekkor visszavonult lakosztályába, s ekkor Hatice is sietett vissza. Amikor az úrnő lakosztályába lépett, látta Gülfemet aki éppen hímzett. Az úrnő szolgálója látta, hogy valami baj van, szomorú, s lehangolt volt Hatice.
Gülfem: Mi történt úrnőm?
Hatice: A Valide férjhez akar adni.
Gülfem: És kihez?
Hatice: Bárkihez, akit ő és a Szultán érdemesnek talál. Gülfem! Én ezt nem hagyom! Nem megyek senkihez, akit nem szeretek, inkább a halál!
Az úrnő szinte majd hogy nem zokogott. Még jobban az kezdte el szívét, s lelkét facsarni, hogy hallotta kedvesét az erkélyen játszani, erre gyorsan kisietett saját erkélyére, s zokogott. Amint az úrnő az alsó erkélyen hallgatta szerelmének hegedűjátékát, az uralkodó odament Ibrahimhoz, s Hatice megijedt, hogy talán az uralkodó meglátta s besietett.
Szulejmán: Ne zavarjon jöttem! Játssz! Rajta, játssz tovább! Vagy velem néma lett a hangszered?
Ibrahim: Nem nagyuram!
Szulejmán: Hallottalak már elégszer! És nem haraptam le érte a fejed!
Ibrahim: Tudom uram, csak elméláztam! Hogy van a szultánnagyasszony? Bocsásd meg kérdésemet, de ugye nincs baj?
Szulejmán: Olyan nincs, amit ő ne oldana meg! Különösen, ha lányának boldogsága a tét. Férjhez akarja adni Haticet. Szeretné, ha véget érne szomorú özvegysége!
Ibrahim: Remélem, sikerrel jár!
Szulejmán: Ha viszont elhagyott az ihlet, jöjj! Dolgozzuk ki rodoszi politikánkat!
Azzal bementek az uralkodó lakosztályába, s ki dolgozták tervüket. Ibrahim ez után visszavonult álmosságra hivatkozva, de csak a bánat kínozta sebzett szívét. Jaj, de el volt keseredve szegény ember, hogy szíve választottját, drága mátkáját férjhez szeretnék adatni. De könnyeit leplezte. Másnap reggel a Szultán maga elé hívatta Kászim Pasát, hogy megbízza ismét a belügyekkel, míg ő Rodoszra megy hadjáratba. Csak épp egyetlen egy dologra nem számított az uralkodó, mégpedig, hogy édesanyja szíve hölgyét másnak ígérte jegyesül.
Szulejmán: Pasám! A rodoszi hadjárat idején az állam belső ügyeivel, ismételten téged bíználak meg! Előző távollétem alatt megnyugtató volt a tudat, hogy te irányítasz!
Kászim Pasa: Úgy én ismét köszönöm a bizalmat! És hiszem, hogy ismét megfelelek az elvárásaidnak! Ám volna egy kérésem!
Szulejmán: Parancsolj Kászim Pasa!
Kászim Pasa: Uram! Nagyuram, én igazán nem szeretnék tiszteletlen lenni! De a szultánnagyasszony legutóbbi hadjáratod idején társat lelt az én Batur fiam számára, akit ő is elfogadna maga mellett. A kellemetlen része, hogy pont a te háremedből, egy ruténiai ágyas azt hiszem! A neve Hürrem.
Szulejmán: Hürrem? Értem szavad Kászim Pasa! Most menj, biztosan neked is akad még dolgod.
Kászim Pasa: Ahogy óhajtod nagyuram!
A Pasa amint elhagyta az uralkodó lakosztályát, a Szultán rögvest indult édesanyjához, telis tele dühvel. Éppen szöveteket válogattak Dayeval. A Validet meglepte fiának jötte, s látta azt is rajta, hogy valami baj van. Az uralkodó elkiáltotta magát mérgesen.
Szulejmán: Mindenki, kifelé!
Majd mikor kiment mindenki, édesanyját kérdőre vonta incidenséről.
Szulejmán: Egyszer kérdezem! Kiajánlottál bárkit is a háremből a tudtom nélkül?
Valide: A Validehoz még maga a Szultán se léphet be engedély nélkül!
Szulejmán: Nem ez érdekel! Odaígérted Hürremet valakinek, vagy nem?
Valide: Mire fel ez a vádaskodás?
Szulejmán: Arra, hogy Kászim Pasa elmondta! Igaz, hogy őt szemelted ki Baturnak? Válaszolj! Ne játssz a türelmemmel, mert azt nem ajánlom!
Valide: Kászim valóban érdeklődött ágyasod után! De mert távol voltál, azt mondtam, várjunk vele! Ám amint Hürrem terhessége kiderült, a dolog többé szóba sem került!
Szulejmán: Hürrem az én asszonyom! Nem eladó, nem kiadó, nem elvihető! Ezt vegyétek tudomásul!
Valide: Értem! Bár reméltem, hogy idáig nem fajul! Ha viszont ennyire magadnak akarod, vedd őt asszonyodul, és mindjárt tisztán látunk!
Szulejmán: Majd elveszem, ha úgy akarom!
Az uralkodó eztán visszavonult lakosztályába. Ibrahim főbizalmas pedig e percekben halott az uralkodónak dolgáról, s hogy este lazítson, magához kérette Sümbül Agat, hogy egy hárem hölgyet küldjön be a Szultán lakosztályába, és ez estén nem Hürrem asszonyt kérette már csak azért sem, hanem Gülnihalt.
Ibrahim: Szeretném, ha az uralkodó kicsit lazítana! Remélem, számíthatok rád!
Sümbül: Megtisztelsz! A legszebb ágyasát választom ki ma éjszakára!
Ibrahim: Mondta egy szóval is, hogy te válaszd ki Sümbül Aga? Majd én megmondom, ki legyen! Azt a másik krimi ágyast készítsd fel aki Hürremmel lakik!
Sümbül: Őt? Gülnihal legyen? És Hürrem?
Ibrahim: Készítsétek! Kifejezetten Gülnihalt készítsétek!
Sümbül: Ahogy óhajtod!
Sümbül Aga este közölte a hírt Nigarral, kit meglepett e dolog, tudták mindketten, ha kiderül, hogy Hürrem asszony legkedvesebb barátnőjét fektetik az uralkodó ágyába, abból még nagy baj lehet. Nigar felment Hürrem asszony lakosztályába, és szólt Gülnihalnak.
Nigar: Gülnihal! Gyere!
Gülnihal: Parancsolj asszonyom, mit segítsek?
Nigar: Gyere velem! Készülődnöd kell, most rögtön!
Gülnihal: Hürrem elaludt, nem hagyhatom egyedül!
Nigar: Majd vigyáz rá más! Indulj!
Gülnihal: De nem tágíthatok te is tudod! Hová kéne mennem?
Nigar: Szórakoztatnod kell! Ma te vagy a soros! Az uralkodó téged vár!
Gülnihal el is indult Nigar kíséretével. Csak éppen arra nem számítottak, hogy Hürrem asszony felébred, s ha így tesz rögtön Gülnihal után kiabált.
Hürrem: Gülnihal!
S mivel hogy nem találta barátnőjét, így keresésére indult. S amint leért a hárem ajtaja elé megindult a szülése. Nigar a bábáért, és Sümbül Agaért küldetett. Az asszonyság azt szerette volna, ha első fia születésénél ott lenne az uralkodó, de ez éjjel éppen Hürrem asszony legkedvesebb barátnőjével hált.
Hürrem: SZULEJMÁN!!!

2013. szeptember 20., péntek

11. rész.





A Szultán csak nézte, ahogy habzsolja a desszertet, majd rászólt.
Szulejmán: Ne falj te! Hallod! Mind a tiéd, nem veszik el! Olyan vagy akár egy gyerek!
Hürrem: A fiad kívánja ennyire nem én!
Hürrem asszonynak ekkor lehervadt a mosoly a szájáról, s elhomályosult a tekintete, majd felordított.
Szulejmán: Hürrem!
Hürrem: Á! Szétszakadok!
Az uralkodó felkiáltott.
Szulejmán: Agák, őrség! Ide!
Őr: Parancsodra nagyuram!
Szulejmán: Azonnal hívd az orvost! Ibrahim!!!
Ibrahim viszont nem volt a palotában, hanem azon kívül tartózkodott, így nem halhatta a Szultán kiabálását. Hatice úrnővel beszélgetett továbbra is.
Ibrahim: A tűz mellett gondolkodva, épp levelet írtam neked, mikor a Szultán hírtelen megszólított!
Hatice: Meglátta?
Ibrahim: Ügyeltem, hogy ne vegye észre! Fogtam, és a tűzbe dobtam írásomat!
Hatice: Úgy vele elégtek érzéseid is?
Ibrahim: Azokat a lángok sem emészthetik el!
Az uralkodó felfektette az ágyra Hürrem asszonyt, és várta az orvost, de ő is küzdött életéért.
Szulejmán: Hürrem! Térj magadhoz!
Az orvos e percben érkezett meg. A Szultán elmondta mi történt, hogy vacsoránál elhomályosult a tekintete, majd elájult. Az orvosnak sikerült gyógyítania. A Szultán ekkor felállt, és Sümbül Aga-tól kérdezte, hogy hogyan történhetett ez meg?
Szulejmán: Sümbül Aga! Hogy történhet ilyen? Ki művelte?
Majd felkiáltott dühösen.
Szulejmán: Ibrahim hol vagy?
Ebben a pillanatban búcsúztak egymástól, mert az úrnő félt, hogy együtt látják őket.
Hatice: Mennem kell! Félek, hogy veled látnak!
Ibrahim: Én is félek úrnőm! Rettegek, hogy elveszítelek! Hogy többé nem érinthetem áldott kezedet!
Gülfem: Úrnőm! Nigar asszony kijött!
Ibrahim: Mennyetek hamar! Én feltartom őt! Mit csinálsz te idekint?
Nigar: Érted küldtek jó uram! Az uralkodó hívat téged, azonnal!
Ibrahim: Mi történt?
Nigar: Hürrem asszony rosszul lett!
Ibrahim ijedten ment az uralkodó lakosztályába. Tudta, hogy kérdőre vonja majd az uralkodó. Félve lépett, és szólította meg a Szultánt.
Ibrahim: Nagyuram! Hallottam a hírt!
Szulejmán: Hol jártál Ibrahim? S ha én feküdnék most így?
Ibrahim: Uram! Kimentem levegőt szívni, miután visszavonultál éjszakára! Ő hogy van?
Szulejmán: Rosszul!
Az uralkodó közelebb lépett Ibrahimhoz és megparancsolta neki, hogy kerítse elő azt aki felelős ezért a rettenetes dologért.
Szulejmán: Hürremet megmérgezték! Holnapig tudni akarom ki volt!
Ibrahim: Szultánom! Még is ki merészelne ilyet? Nem lehet, hogy csak az ételtől?
Szultán:Méreg Ibrahim! A saját szememmel láttam, hogy mi jött ki belőle! Teste pedig azóta is ég, hogy kivesse a mérget! Találd meg azt, aki mindkettőnk életére tört! Mert én is ehettem volna belőle!
Sümbül Aga még bent tartózkodott, majd közelebb lépett Ibrahimhoz, és beszélni kezdett.
Sümbül: Ott van a tálca, amin hozták! Rajta az édesség. amiből evett!
Ibrahim: Sümbül Aga! Hívj össze mindenkit a konyhából, és a mai szolgálatból! Őrök, cselédek itt legyenek! Indulj!
Sümbül Aga, sietett rögvest a konyhába. A szakácsoknál nagy sürgés-forgás volt, amikor belépett az Aga. Sümbül Aga átadta az üzenetet a szakácsoknak. Mindeközben a Valide-hez is eljutott a szörnyű hír, és gyorsan fia lakosztályába sietett.
Valide: Gyermekem, most tudtam meg! Hogy van Hürrem asszony?
Szulejmán: Nem sokon múlt, hogy elveszítsem!
Valide: Nem lehet, hogy sok volt az édesség, az megfekszi a gyomrot!
Szulejmán: A méreg feküdte meg! Nem tudod kinek lehetett érdeke?
Valide: Senkinek fiam! Ki merne ilyet tenni?
Az uralkodó ekkor egy igen fontos, és felelősség teljes dolgot mondott, ami meglepte az uralkodói családot is.
Szulejmán: Utoljára tették Hürrem! A Szultán asszonya vagy, akit én megvédek! Hürrem Szultáná az én választottam!
Ibrahim kint várta a folyosón Sümbül Aga-t. E közben meglátta Nigar-t és igen csak dühösen kérdőre vonta. Megragadta a torkát, majd kérdezni kezdte.
Ibrahim: Nigar asszony! Halljam ki volt? Ki mérgezte meg őket? Nagyon is tudod!
Nigar: Nem tudom!
Ibrahim: Mondd meg!
Nigar: Nem kapok levegőt!
Ekkor ellökte, s helyben hagyta. Gülsah ez éjjel útra indult, hogy megtudjon valamit Hürrem asszonyról, Mahidevran úrnőnek. De amint elsétált a folyóson, s hallotta, hogy az egyik ágyas sír, ekkor megállt, s akkor látta, hogy Haszibe az, azzal megszólította.
Gülsah: Haszibe! Mit csinálsz? Állj fel rögtön, még meglátnak!
Haszibe: Had lássanak! Tönkre tettél engem! Barátomnak hittelek, és elárultál! Azt mondtad, csak vicc az egész, és legfeljebb csak hasmenése lesz! És erre most haldoklik!
Gülsah: Elég ebből, gyere velem!

Azzal levitte őt a mosodába, és szó szót követett, megpofozta, majd amikor eszméletvesztésig verte, felakasztotta az ágyast.Eközben Ibrahim Aga lakosztályához odaértek a szakácsok. Ibrahim sorba állította őket, azután mondta a mondani valóját.

Ibrahim: Hogy történhetett ez? Most legyen nagy a szátok! Ki tette?
Seker Aga: A konyhánkból érintetlenül került ki jó uram! Az előkóstolok előttem kóstolták meg, és dicsérték is, Allah a tanúm rá!
Ibrahim:Ki tálalta fel a Szultánnak?
Seker Aga: Hogy a konyhából kihez került, azt nem figyeltük!
Sümbül: Az egyik Aga azt mondta, hogy egy hárem lánynak adta oda!
Ibrahim: De melyiknek Sümbül Aga?
Sümbül: Az este Haszibe szolgált az aranyúton! A lakosztályig ő vitte, s adta is át az őröknek!
Ibrahim: Hol van az a cseléd? Eredj, hozzátok elém!
Sümbül Aga érte ment a hárembe, Daye-val. Útban a hárembe beszélgetni kezdtek.
Daye: Haszibe egyszerű kislány, kizárt, hogy az ő keze benne volt!
Sümbül: Talán épp tudatlansága vitte rá, akár fizethettek is neki!
Ebben a pillanatban jött szembe velük egyenest a mosodából Gülsah, látszott rajta, hogy ideges, ez igen feltűnt Sümbül Aga-nak, és megkérdezte tőle, miért ilyen feszült, és hogy mit keres éjnek évadján, a folyósokon.
Sümbül: Hát te Gülsah? Mi dolgod itt éjnek idején?
Gülsah: Én csak.. Úrnőmet fejfájás kínozza, és eljöttem kakukkfűolajért!
Sümbül: Eredj vissza hozzá! Majd én küldök parancsolódnak!
Daye: Ne hagyd magára asszonyodat! Halhattad mi történt a palotában!
Gülsah: Igen is asszonyom! Nyugodalmas jó éjszakát!
Ekkor tovább vezette őket útjuk a hárembe. Amint beléptek, Maria aggódva kérdezte Daye-t, Hürrem asszonyról.
Maria: Daye asszony! Hürrem hogy van? Lehet tudni?
Daye: Mihelyst lehet, megtudod! Haszibe itt van?
Maria: Még nem láttuk!
Sümbül: Nincs itt takarodókor, bújtatjátok?
Maria: Ébresztő óta nem volt a körletben!

Sümbül: Takarodó! Feküdjetek le!
Majd tovább keresték Haszibe ágyast, de sehol nem lelték. Daye asszony mondta Sümbül-nek, és Nigar-nak, hogy a mosodába még nézzék meg, aztán térjenek vissza lakosztályukba. Úgy is tették, elsétáltak a mosodához, és amint beléptek az ajtón, maguk előtt látták Haszibe holttestét felakasztva. Allahra.. Hogy történhet ilyen szörnyűség a Szultán palotájában, majdnem hogy megmérgezik, a tettes felakasztják, s ki tudja a babának nem esett e baja.
A Valide még ott volt az uralkodó lakosztályába, és továbbra is beszélgettek. Szulejmán tudta, hogy Hürrem, és gyermeke volt a kiszemelt áldozat, és azt mondta édesanyjának áruló van a palotájában, amit ki fog deríteni, hogy ki az. Ekkor a szultánnagyasszony visszatért lakosztályába. Ibrahim továbbra is hallgatta ki az embereket, mert még ezen, szörnyű éjen akarta tudni, ki tört a Szultán életére, s kedvesére. Sümbül Aga, Daye asszonnyal ment vissza a főbizalmas úr lakosztályába.
Sümbül: Jó uram! Meg van a tettes, megtaláltuk! De sajnos nem leszünk tőle okosabbak!
Ibrahim: Beszélj érthetően Sümbül! Mi történt vele?
Daye: Felakasztotta magát a mosodába! Rögtön vezekelt is bűneiért, főbizalmas úr!
Sümbül: Aligha nem tudta, hogy mi járna bűnéért! Allahra iszonyú látvány volt, ahogy ott lógott!
Ibrahim: Kik ismerték jól? Nyilván voltak barátai! Hozzátok őket mind elém!
Daye: Ő nem volt az a társasági fajta!
Ibrahim: Daye asszony! Nem jellemzést kértem! Hanem, hogy hozd ide azokat, akik ismerték a lányt! A hárem vezetője vagy! Tudod a dolgod!
Sümbül: Esetleg Gülsah-val beszélhetnénk, mert a közelben járt, és feltűnően ijedt, izgatott volt, amikor észrevettük!
Ibrahim: Ezzel mit akarsz mondani?
Daye: Valóban láttuk, de.. Mert asszony orvosságért küldte! Emlékszel Sümbül Aga? Nyilván ezért volt izgatott!
Ibrahim: Igazán? Menj, és hozd ide őt! EREDJ!
Sümbül Aga rögtön oda is sietett mikor Ibrahim Aga ráförmedt. Gülsah pont Mahidevran úrnő lakosztályába volt, és elmondta úrnőjének, hogy mit tett. Mahidevran csak saját magáért aggódott, s szolgálójára akarta fogni az egész dolgot. Amikor is Sümbül belépett a lakosztályba elkérette őt.
Sümbül: Engedelmeddel úrnőm, bocsásd meg, hogy ilyen kései órán zavarlak! A főbizalmas, Ibrahim Aga kéreti Gülsah-t. Oda kell, hogy kísérjem!
Mahidevran: Mi dolga vele?
Sümbül: Azt nem mondta! Csak, hogy kéreti.
Mahidevran: Akkor menny Gülsah!
Gülsah alig tudta leplezni könnyeit oda menetelekor. A főbizalmas úr lakosztályába még ott tartózkodott Daye asszony is, és várta Sümbül-t, és Gülsah-t. Ahogy beléptek, Ibrahim Aga ki küldte a két hárem vezetőt.
Ibrahim: Jöjj beljebb Gülsah! Kérlek titeket, hagyjatok magunkra!
Ekkor távoztak.
Ibrahim: Ne félj Gülsah, nincs baj! Még nincs! Beszélj hát!
Gülsah: De mit mondjak uram? Nem tudok semmiről semmit! Azt sem értem miért hívattál!
Ibrahim: Gülsah! Mi még a maniszai palotából ismerjük egymást, igaz? Tudom, ha valamit elhallgatsz! Hát ne tedd, kérlek!
Gülsah: Dehogy is uram, eszemben sincs! Csak nem tudom miről beszélhetnék!
A főbizalmast kihozta ezzel a kijelentésével a béketűrésből, s megpofozta, Gülsah pedig a földre rogyott. Közelebb lépett, és felráncigálta.
Ibrahim: Tudod te azt! És el is mondod, úgy ahogy történt!
Gülsah: Nem én tehetek róla! Az egészet Mahidevran úrnő ötölte ki, ő adta nekem a mérget! Kérte, hogy keressek valakit a szolgálóknak!
Ibrahim: Hazudsz!!! Ezért kivágathatnám a nyelved! Asszonyod nevét e dologban, szádra ne vedd! Megértetted? Ne próbáld ráterelni a gyanút te cseléd! Haszibe felakasztotta magát. Volt hozzá bármi közöd?
Gülsah: Asszonyomért tettem! Allah lássa lelkem, csak is ő miatta tettem!
Ibrahim ekkor befogta tenyerével a száját, és ráförmedt újra.
Ibrahim: Nem megmondtam neked elég világosan? Róla nem beszélsz! Szádra ne vedd őt!
Ezután odaráncigálta az ajtóba, kinyitotta, és ajtóban álló hárem vezetőinek megparancsolta, hogy vigyék vissza.
Ibrahim: Kísérjétek őt vissza! A másikat pedig vigyétek ki a palotából észrevétlenül!
Az uralkodó e percbe ment főbizalmas barátja lakosztályába.
Szulejmán: Allahnak hála Hürrem felgyógyul. Az orvos szerint a méreg hatását vesztette.
Ibrahim: Örömteli hír nagyuram!
Szulejmán: Tudod, nagyon megszerettem ezt a lányt Ibrahim! Fájdalmát látva, szinte magaménak éreztem azt! Na és hogy állsz? Megvan az áruló?
Ibrahim: Mindenkit kihallgattam, aki szolgálatban volt. A hanyagokat és a mulasztókat holnap nem látod palotádban, az ágyas, aki ezt tette felakasztotta magát!  Megbűnhődött!
Szulejmán: Ő talán igen, de aki megbízta, most még itt van a palotában! Látom a tekinteteden, hogy titkolózol! De kilétére úgy is rájövök Ibrahim! Vétkesek közt, cinkos, aki néma!
A Szultán még nem vonult vissza, volt asszonyát, Mahidevran-t akarta látni, s megmondani neki panaszát. De amint belépett, épp gyermekéknek beszélt a családról, s annak összetartásáról, így sarkon fordult, s édesanyjának panaszolta el dolgát. Amint belépett, a szultánnagyasszony kérdezni kezdte fiát Hürremről.
Valide: Gyermekem! Hogy van Hürrem? Mit mondanak?
Szulejmán: Büntesd meg a fúriát! Tégy parancsom szerint, ha nem akarod halálát!
Valide: Kit büntessek gyermekem? Nem értelek!
Szulejmán: Mahidevranról beszélek! Nem tarthatsz védelmedben egy olyan embert, ki a trónörökös, és a fiad életét kioltaná! Most betelt a pohár! Küldd el, vagy örök búcsút inthetsz neki!
Azután az uralkodó visszatért lakosztályába, és kint várta Ibrahimot a saját tornácán.
Ibrahim: Nagyuram!
Szulejmán: Aggodalommal teli éjszaka. Igaz? S hol van még a hajnal? A napnak gyógyító melegére vágyom. Legyen reggel, hogy fénye végre felderítse minden éji fájdalmam.
Ibrahim: Hamarosan felkel a nap nagyuram! Hamarosan!
Szulejmán: Mahidevrannal jártam, hogy felelősségre vonjam, és immáron végleg kitaszítsam őt az életemből. De képtelen voltam. Mikor beléptem hozzá, családunkról beszélt, fiamat átölelve. Annak védelméről, szépségéről, erejéről, értékei szeretetéről. Így hát sarkon fordultam. Fiam gyermeki arcát látva, megenyhültem, s eljöttem. Ő hiszi még, s talán így van jól, hogy békében élünk. Boldogságának ez a legfőbb záloga. Ugyanakkor, nem szeretném becsapni. Miatta elferdíteni a tényeket, éreznie kell a tettek súlyát! Viszont, a családom életére törni a legsúlyosabb cselekedet.
Ibrahim: Nagyuram! Lelkiismereted nem nyugodna asszonyod vérével!
Szulejmán: Ibrahim! Saját lelkem ismerője nem te vagy! Hogy mitől nyugodna meg, egyedül én tudom eldönteni! Ne akarj hát győzködni! A vétkesnek, tehát bűnhődnie kell!
Másnap reggel a mérgezésnek már híre sem volt a palotában, s ennek tudtán Mahidevran úrnő is boldogan kelt, mintha mi sem történt volna.
Mahidevran: Érzem, hogy ma csodás nap virradt ránk! Meglásd, mára minden bajnak vége szakad Gülsah!
Gülsah: Igen asszonyom!
Ekkor Sümbül Aga belépett az úrnő lakosztályába, hogy ő vele is beszélne Ibrahim Aga.
Sümbül: Kellemes jó reggel kívánok asszonyom! Ibrahim főbizalmas úr kéri, ha időd engedi, keresd fel! Egy fontos ügyben!
Mahidevran: Valóban? Várj odakint, mindjárt megyek!
Sümbül Aga kint várakozott. Mahidevran úrnő pedig, csak jókat remélt.
Mahidevran: Alighanem jó hírekkel vár engem! Köszönöm Allah, hogy meghallgattad imáimat! Örvendj te is! Gondjaink tovaszálltak! Mennyünk is, ne várassuk Ibrahimot!
Siettek is Ibrahimhoz, Sümbül Aga kísérte őt, s szolgálóját Gülsah-t. A főbizalmas lakosztálya felé menet beszélgetésbe kezdett az úrnővel az Aga.
Mahidevran: Mondd! Mi újat tudsz Hürrem asszonyról? Az éjszakám sok aggodalommal telt!
Sümbül: Tudom! Ezzel mindnyájan így vagyunk, szörnyű kínok gyötörték, hasonlót nem is láttam! A halál ilyenkor megváltás! De szerencsére erős asszony, és legyőzte a kórságát!
Ibrahim a folyóson várta Mahidevran úrnőt.
Ibrahim: Üdvözöllek Úrnőm! Köszönöm, hogy eleget tettél kérésemnek!
Mahidevran: Azt mondták, hogy fontos. Csak ezért jöttem! Más különben messziről kerülném ezt a folyosót!
Ibrahim: Asszonyom! Kérlek, jöjj velem lakosztályomba!
A főbizalmas követte az úrnőt saját lakosztályába.
Ibrahim: A Szultán ne tudjon erről, csupán ennyi az elvárásom! E felől ne aggódj! Az uralkodót én már egy cseppet sem érdeklem! Még csak rám se néz. Mintha nem is lennék! Hiába számtalan együtt töltött éjszaka, a trónörökös kivel megajándékoztam:
Ibrahim: Ez elég ok, hogy megmérgezd ágyasát! A gyűrűvel kezdődött igaz? Majd pedig a verés, most pedig a méreg. Abból az édességből ehetett volna a Szultán is! Asszonyom!
Mahidevran: Az is volt a cél, hogy egyen belőle! Mert Hürrem mérgezte meg! Eszét vette a hatalomvágy, a kevélység! Az a cseléd mindnyájunkra veszélyt jelent!
Ibrahim: Te is tudod, hogy ez nem igaz! Asszonyom, ha nem tisztelsz meg bizalmaddal, nem tudlak megóvni sem téged, sem a fiadat! Kiket családomnak tekintek. Mely számomra, szent, és sérthetetlen! Amióta ti vagytok, felesküdtem arra úrnőm, hogy védelmezlek benneteket akár életem árán is!
Mahidevran: Akit a Szultán itt nem védelmez, azt te, hogy óvhatnád? Ez egy teljesíthetetlen eskü Ibrahim!
Ibrahim: Kértem, hogy maradj távol attól a nőtől! Hogy ne is beszélj vele! Egyedül a gyermekedre figyelj! Készítsd fel mielőbbi uralkodására! Ez kösse le az életed!
Mahidevran: Hallod nevetésüket? Ha nem lenne Mustafa nem késlekednék, még ma végeznék magammal! Így legyek nem törődöm? Mondd meg! Zsigereimben vannak! Ki az aki ezt kínok nélkül tűrné? Nem születtem lelketlennek Ibrahim! Nem várhatod el, hogy semmit se érezzek! Gülsah-t pedig ne bántsd! Szinte csak rá számíthatok!
Ibrahim: Egy időre el kell küldened! Jobb, ha nincs szemelőt! Költöztesd az edirnei palotába! És légy nyugodt! Boldogságod napjai utolérnek még asszonyom!
Mahidevran: Úgy valóban segíts! Ne hagyj cserben!
Ibrahim: Ne aggódj úrnőm! Megígértem neked!
Mahidevran: Meg kell szabadulnunk Hürremtől! Mi előtt ő szabadul meg tőlünk! Tőled, tőlem, Mustafatól!
A Szultán mindeközben a szomszéd lakosztályban éppen reggelizett Hürremmel, akinek már semmi baja nem volt. Hürrem tudta, hogy megmérgezték. Rá is kérdezett az uralkodónál.
Hürrem: Valaki tehát megmérgezett engem! S ha meghalok? Aligha hiszem, hogy rajtad kívül bárki is gyászolna!
Szulejmán: De élsz, és élni is fogsz mellettem! Egyébként Ibrahim kiderítette kik a vétkesek! És mind elnyerték büntetésüket!
Hürrem: Ibrahim is megkapta a magáét? Elvégre neki az a dolga, hogy óvjon minket az ilyesmitől! Mért nem tette?
Szulejmán: Ha valakit okolni akarsz, ne Ibrahim legyen az! Tudod hányszor mentette meg az életemet?
Ekkor az uralkodó felállt és elsietett. Hürrem utána szólt.
Hürrem: Dacból inkább elmész?
Szulejmán: Jövök, csak beszélek Ibrahimmal!
Ekkor még Mahidevran úrnő ott tartózkodott a főbizalmas lakosztályába, s a hátsó ajtó pedig zárva volt, amin a Szultán saját lakosztályából egyenest oda tudott menni. A fényességes kiabált neki.
Szulejmán: Ibrahim!
Amikor az úrnő távozott, odasietett kinyitni az ajtót. S a Szultán belépett, kissé feldúltan.
Szulejmán: Miért zárkóztál be?
Ibrahim: Bocsáss meg nagyuram! Az éjjel nagy volt a sürgés-forgás, pihenni akartam, ezért hát bezártam az ajtót!
Szulejmán: Ma jönnek a követek igaz?
Ibrahim: Igaz! Hamarosan az orosz, és a velencei követek járulnak színed elé! Úgyhogy mennék is, hogy előkészítsem a fogadótermet! Engedelmeddel!
Szulejmán: Szívesen végig követném intézkedéseidet! Ha nincs ellenedre!
Ibrahim: Természetesen nincs, nagyuram!
Az uralkodó visszament lakosztályába elkészülni. A Valide megparancsolta Daye-nak, és Nigar-nak hogy Hürrem asszony mellé rakjanak szolgálót, és készítsék elő neki a vendég lakosztályt. Hürrem asszony félt, hogy egyedül marad, kedvese nélkül.
Hürrem: Megint egyedül akarsz hagyni! Menj csak! Aztán temethetsz!
Szulejmán: Sokszor a hétéves fiam is érettebb nálad! Miért kell duzzognod? Amikor nem vagyok az a baj, amikor igen rendre siránkozol! Felnőtt asszony vagy, ne gyerekeskedj!
Hürrem: Én vagy a munka?
Szulejmán: Most a munka! De este eljön a te időd is!
Ekkor Ibrahim megzavarta a gerlepárt, s elhívatta az uralkodót.
Ibrahim: Megérkeztek a követek nagyuram!
Szulejmán: Már is mehetünk!
Az uralkodó előre ment, s Ibrahim, ahogy be akarta csukni az ajtót, Hürrem-nek jobbulást kívánt, majd Hürrem beszélgetésbe fogta őt.
Ibrahim: Jobbulást!
Hürrem: Ki mérgezett meg? Állítólag te tudod!
Ibrahim: A bűnös meglakolt!
Hürrem: Meglakolt mi? Persze általad! Mert te is részt vettél ebben!
Ibrahim: Ajánlom, vigyázz mit beszélsz!
Hürrem: Jaj bocsánat! Ne szólj szám igaz? Mondd, hol voltál az este? A Szultán asztalára méreg került, s te a közelben voltál?
Ibrahim: Hürrem asszony! Többször nem figyelmeztetlek! Tudd, a helyed mikor velem beszélsz, különben..
Hürrem: Különben? Meg akartatok ölni Mahidevrannal, tán nem jogos a felháborodásom?
Ibrahim ekkor dühös arccal nézett Hürrem asszonyra, de tudta, hogy valamilyen szinten igaza van, és hogy a továbbiakban veszélyt jelenthet rá, és az úrnőjére, sőt még Mustafara is.