13. rész

Hürrem asszonyt felvitték lakosztályába, s ott szült meg, nagy fájdalmak közepette. Hangjától majd hogy nem az egész palota zengett. Szegény asszonyság. E percekben Sümbül Aga sietett Ibrahim főbizalmashoz, hogy szóljon megindult a szülés, miközben Daye a Validenak szólt. A szülésnél egyetlen egy gond volt, mégpedig a kisbaba nyakára rátekeredett a köldökzsinór. Hürrem asszony csak annyit tudott kérdezni, hogy fiú lett e, erősen bízott benne. Nigar megnyugtatta az asszonyságot. Hürrem nagyasszony egy kisfiút szült. Immáron ő lett Hürrem nagyasszony Ruténia szülötte, Szulejmán Szultán Hannak asszonya, s trónörökösének édesanyja. A gyermek a Mehmed nevet kapta. Amint a szülés véget ért, a Valide akkor érkezett a lakosztályba, s aggódva kérdezett a gyermek felől.
Valide: A gyermek?
Nigar: Örömhír asszonyom! Újabb trónörökös érkezett a palotába!
Valide: Nincs baj ugye?
Nigar: Nincs, csak Hürrem asszony nagyon elfáradt.
Valide: Rajta látom, hogy pihen! A csecsemőről beszélj, minden rendben?
A Szultán is értesült Ibrahimtól e hírről, s oda sietett ő is. Amikor belépett édesanyja fogadta őt.
Szulejmán: Jó anyám!
Valide: Az én hős fiam, ma újabb hőssel ajándékozott meg!
Szulejmán: Hőssel?
Valide: Igen nehéz szülés volt, de a trónörökös harcolt életéért, és győzött.
Ekkor az uralkodó odament asszonyának ágya mellé, s ekkor kelt fel ő is. És megkérdezte ő fényességét, hogy hol volt.
Hürrem: Szulejmán! Hol voltál? Hívtalak, segítséget kértem, de te nem jöttél. Egyedül hagytál a bajban!
Szulejmán: Nyugodj meg, most már itt vagyok!
Hürrem: Elvitték őt, nem adták nekem a fiamat! Ugye épségben van?
Szulejmán: Jó anyám gondoskodik róla!
Hürrem: Épp a Valide vitette el tőlem! Karjaimba se foghattam!
Szulejmán: Szeretnénk megnézni őt!
Valide: Nigar! Ha bepólyálták szólj, hogy hozzák! Daye, te pedig menny Mahidevranért és szólj, hogy jöjjön gyermekáldásra!
Daye: Ahogy óhajtod asszonyom!
Daye szólt is neki, de az úrnő nem óhajtott odamenni. De később, ahogy átgondolta a dolgokat, még is jobbnak látta, ha odamegy. Az imára oda is ért. A Szultán elmondta az imát.
Szulejmán: ~Allah ome dzsambeller. Metehien teh fil iszlám átun. Allah védelmezze e gyermeket. Allah tegye őt szerencséssé. Allah óvja uralkodóit, és az iszlám államot.
Hatice: Csodaszép gyermeket hoztál világra Hürrem! Allah adjon neki hosszú életet!
Az uralkodó, és Hürrem asszony ezután ketten maradtak bent a lakosztályban.
Szulejmán: Életemet te utánad, már gyermeked is bearanyozza!
Hürrem: Akár tucatnyi gyermekkel is megajándékozlak! Csak kérned kell! És szeretned, nem magamra hagyva!
Kora reggel Gülnihalt a háremből visszakísérte Hürrem nagyasszony lakosztályába Sümbül Aga, s lelkére kötötte, hogy az éjszakáról senkinek nem szólhat, főleg Hürrem asszonynak nem. Amint az asszonyság lakosztályába érkeztek Sümbüllel, a Szultán is bent volt, s Hürrem nagyasszony kérdőre vonta.
Hürrem: Gülnihal! Jól látok? Bezzeg az éjjel hiába kerestelek! Még hívásomra sem jöttél! Merre jártál tudhatom? Íme, a fiam! Első szülött hercegem! Jöjj közelebb, lásd!
Sümbül: Hürrem asszony! Vidám reggelt! Allah adjon hosszú életet az ifjú Mehmed hercegnek!
Hürrem: Gülnihal! Ugye maradsz? Rád bíznám egy időre gyermekem! Alig érzem erőmet, nagyon elfáradtam a szülésben!
Ahogy Hürrem nagyasszony aludt, a Valide elvitette mellőle Mehmedet. Ám az asszonyság azt álmodta, hogy Mahidevran úrnő lép be lakosztályába, és egy párnával megfojtja gyermekét. És amikor felriadt Hürrem őrjöngött és gyermeke keresésére indult, s később meg is találta épp az orvosnál volt, a Valideval, és Dayeval. Egy időre karjába vehette, s eljött ezután a szoptatási idő. Az asszonyság ezt lakosztályába végezte el, ahol csak közben dicsőítő szavakkal áldotta gyermekét, és Gülnihal készült neki elmondani, hogy este az uralkodóval hált.
Hürrem: Egyél, hogy nagyra nőj hercegem, és ezt a palotát elvezethesd! Padisah leszel! Tudod? Mindennek ura e földön! A királyom leszel, s én a királynőd!
Ekkor Gülnihal közelebb lépett, és akadozva beszélt Hürremhez.
Gülnihal: Hürrem! Én az este azért nem..
Hürrem: Igen?
S ekkor a beszélgetést félbe szakította Hatice úrnő.
Hatice: Üdvözöllek Hürrem asszony! Fogadd tőlem hercegi ajándékomat!
A szolgálok egy bölcsőt hoztak be, amely hársból készült, s kagylóval volt díszítve. Hürrem asszony nagyon örült az ajándéknak.
Hürrem: Köszönöm úrnőm! Egy bölcső, kagyló berakással. Mint egy trón.
A nagyasszony bele is fektette gyermekét a bölcsőbe, s beszélgetni kezdett Haticevel.
Hürrem: Remélem majd egyszer neked is lesz gyermeked!
Hatice: Én is!
Hürrem: Ha akarod, közben járhatok!
Hatice: Hogy érted?
Hürrem: Úgy értem. Ibrahimnál, tudod! Meglepődtél? Észrevenni az ilyet!
Hatice: Pszt! Még valaki meghallja!
Az uralkodó e percekben is a rodoszi hadjáratra készült, s hívatta lakosztályába a pasákat, és vezéreit.
Szulejmán: Jöjjetek bátran! A rodoszi hadjáraton dolgozom! Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy mit jelenthet birodalmunknak e sziget uralma.
PiriPasa: Nagyuram, épp onnan hozok üzenetet! Engedelmeddel átadom!
Szulejmán: Köszönöm! Később elolvasom! Ám legyetek vendégem egy serbetre, amelyet felhozattam.
PiriPasa: Nagyuram! Szabad tudni mi örömére?
Szulejmán: Ma hajnalban asszonyom világra hozta Mehmed herceg fiamat!
PiriPasa: Allah óvja egészségben az ifjú herceget, és Hürrem asszonyt nagyuram!
Szulejmán: Köszönöm Pasa!
Kászim Pasa suttogva kérdezte, s meglepetten Piri Pasától.
KászimPasa: Hürrem asszony?
Szulejmán: Most mennyetek!
Amint kimentek a pasák, a Szultán visszahívatta Kászim Pasát. A Pasa félve, s kíváncsian vonult vissza. Amint belépett az uralkodó lakosztályába, mintha torkába gombóc lenne, úgy szólította meg Szulejmánt.
KászimPasa: Kérettél engem nagyuram!
Szulejmán: Jöjj barátom, ülj le ide mellém!
Ekkor közelebb ment, és leültek mindketten. A nagyúr beszédbe fogta a Pasát.
Szulejmán: Nemes szolgálója vagy az oszmán népnek. És azt is jól tudom, nevelésemből is kivetted a részed!
KászimPasa: Atyád kívánalma szerint jó uram!
Szulejmán: Ideje, hogy mindezért megjutalmazzalak! És birtokkal, arannyal segítsem pihenésed!
KászimPasa: Nagyuram! Valamit ellenedre tettem?
Szulejmán: Nem! A világon semmit!
Kászim Pasa ekkor letörölte könnyel, s verejtékkel teli arcát, s elfogadta a Szultán parancsát.
KászimPasa: Megértettem! Óhajod nekem parancs! Köszönöm nagylelkűségedet!
Szulejmán: Menj áldásommal!
Ekkor felállt, s elment. Estére kissé lenyugodtak a kedélyek mindenki felett a palotában. Az uralkodó Hürrem asszonyhoz méltó ajándékokat küldött neki. Alig, hogy megérkeztek lakosztályába a csodálatos dolgok, vele együtt jött a Szultán is. A lakosztályban közelebb lépett ágyasához s megkérdezte, tetszenek e ajándékai.
Szulejmán: Milyen? Tetszik a coboly prém?
Hürrem: Már is imádom! Miért kapom?
Szulejmán: Az uralkodó család tagjainak viselete! Más nem hordhatja!
Hürrem: Az, lettem hát, úrnő?
Szulejmán: Hürrem Szultána!
Eme szó hallatán a Szultána átölelte az uralkodót, s megcsókolta. Majd amikor visszavonult a Szultán, Gülnihal bement barátnője lakosztályába, aki a tükör előtt állva nézte a prémet, melyet kedvesétől kapott. Gülnihal ekkor csak álmodozott róla, hogy talán a Szultána nyomdokaiba léphet. Ekkor szólította meg Hürrem, Gülnihal-t.
Hürrem: Gülnihal! Ne itt álmodozz, jó? Inkább nézd meg a hercegemet!
Barátnője így is tett, s közben Eszma kopogtatott, a Szultána ajtót nyitott neki, majd kérdezte jöttének okát.
Hürrem: Hát neked mi dolgod van itt?
Eszma: Asszonyom..!
Hürrem: Igen? Ha már zavarsz, mondd, amit mondani akarsz! Megértetted?
Eszma: Tegnap hallottam Nigar asszonyt beszélgetni. Az éjjel, amikor te szültél az uralkodónak vendége volt.
Hürremet elöntötte a düh, s a kétség, azt gondolta talán már nem méltó a Szultánhoz, hogy talán kiszeretett belőle.
Hürrem: Hazudsz! Ki volt? Mondd, hogy hazugság!
Eszma: Szavamra, ezt hallottam asszonyom, az életemre is megesküszöm neked!
Hürrem: Köpök az életedre!
Ezt a beszélgetést pont az emlegetett Nigar szakította félbe, s ekkor a Szultána kapott az alkalmon, s kérdőre vonta Nigart.
Hürrem: Igazat mondd? Halljam! Amíg én vajúdtam gyermekével, a Szultán mással éjszakázott?
Nigar: Nem tudom, és ne rángass!
Hürrem: A karodat is eltöröm, ha nem válaszolsz!
Nigar: Igen! Igazat mondd! Az uralkodónál volt valaki!
Hürrem: Kicsoda? Ki volt az ágyába melyik? Mondd meg!
Nigar: Azt nem tudom! Mit számít? Törődj bele!
Hürrem: Törődjek bele? De én az asszonya vagyok! Az ő asszonya!
Gülnihal ekkor lépett ki a gyermek bölcsője mellől. Hürrem segítségét kérte.
Hürrem: Gülnihal! Hallod ezt? Már eddig fajulnak, hogy elválasszák tőlem a Szultánt! Ki? Ki volt nála akkor este?
Gülnihal: Akárki! És? Az uralkodó bárkit magához hívhat, pontosan tudod!
Hürrem: Velem nem! Tilos! Én nem engedem! Gülnihal, ha kideríted, melyik az a némber, rengeteg aranyat kapsz!
Gülnihal: És ha megtudod, mit csinálsz?
Hürrem: A saját kezemmel fojtom meg éppen így!
Ekkor kezeit barátnőjének nyakára helyezte, és fojtogatni kezdte.