Képek

Képek
borító

2013. augusztus 28., szerda

9. rész



9. rész

Sümbül Aga odasietett az ágyas szobájába, hogy el kezdje faggatni. Azt hitte elárulja magát, de nem, van olyan okos hölgy ő, hogy nem árulja el magát.
Sümbül: Hogy vagy Hürrem asszony?
Hürrem: Jól, köszönöm!
Sümbül: Úgy miért remegsz egész testedben? Életed legboldogabb napjait kéne élned, hisz gyermeket vársz! Ami országunkban megvéd a haláltól is! Különösen, ha fiú utódot szülsz, az lenne még csak áldott állapot, igaz?
Hürrem: Még is félek!
Sümbül: És mitől félsz?
Hürrem: Mahidevrantól! Amiért az életemre tör!
Sümbül: Azt egyedül a hazugság fenyegeti! Nem így van Nigar? Te még biztosan emlékszel arra a görög ágyasra!
Nigar: Ja, igen, persze! Hogy ne emlékeznék?
Sümbül: Elhíresztelte, hogy állapotos, amiért ajándékokat, aranyat kapott! Míg nem kiderült, hogy párnát kötött a hasára! Bába sem kellett, hogy szaván fogják, és már repült is le egyenest a várfokról, kettévágott testel bele a tenger vízébe! Halljam hát! Terhes vagy?
Hürrem: Igen!
A Valide kicsit megnyugodott, főleg mikor leányával Hatice-vel beszélt. Az úrnő édesanyját az uralkodóról kérdezte.
Hatice: Kaptál már híreket az uralkodóról?
Valide: Nincsen, baja ne félj! Tegnap éjjel vele álmodtam, s ez csak jót jelent! Egy nagy vízpartján állt lovával. Majd hírtelen a vízbe nyúlt, és puszta kézzel kifogott egy halat! És nekem nyújtotta!
Hatice: A hal az élet jele! A jó sorunké!
Valide: Így van!
Ezt a beszélgetést Daye asszony szakította félbe, mert Kászim Pasa kissé türelmetlenül várta menyét.
Daye: Asszonyom! Kászim Pasa kérdezi felségedtől, hogy még meddig készülődik a menyasszony!
Valide: Az, történik, amitől féltem! Megtudtunk valami újat? Sümbül Aga beszélt Hürrem-el?
Daye: Elküldtem hozzá, hogy faggassa őt, de újabb válaszok még nem érkeztek! Nem hajlandó kiadni a titkát! Csak annyit mond, hogy terhes, és nem megy sehová!
Valide: Ez így nem lesz jó! Este vidd el őt a bábához, vizsgálja meg! De senki ne lássa! Erre nagyon ügyelj! Kászim Pasát pedig kérd türelemre! Holnapig várjon még!
Hürrem asszony a szobájában ücsörgött egész álló nap, s szíve szerelemére gondolt a fényességes Szulejmán Szultánra. Gondolataiba csak ő járt, s hiányába majd hogy nem beleszakadt szíve. ~Én Szultánom! Egyetlen harcosom! Hiányod majd hogy nem megöl! Siess vissza szerelmedhez, könyörgöm neked! Bár hallanád óhajom, kívánságom! Allah segítsd meg őt! Segítsd, hogy épségben haza térjen! Maria felment az emeltre, hogy beszéljen barátnőjével, s csak a kisablakon át tudtak beszélgetni.
Maria: Hürrem! Nekem nyugodtan megmondhatod! Nincs baba igaz?
Hürrem: Kérlek! Nincs! Szerelem van. Amit szívemből érzek! Neki tartogatom! Nem idegeneknek! Halljak meg, ha másik férfi ölelését fogadom!
Maria: Te tényleg őszintén szereted! Szegénykém!
Hürrem: Maria! Bújtass el engem, ne adj ki nekik! Bárhol!
Maria: Jól van! Tudok egy helyet! Gyere!
Az asszonyság, ahogy ki akart mászni az ablakon meglátta Daye-t, és Nigar-t hogy épp szobája felé tartanak.
Hürrem: Már hiába! Azonnal megölnének!
Az ágyas elhúzta a kisablak előtt a függönyt, majd hátrált, és eltört egy vázát. Annak darabját torkához tartva fenyegette a hárem felügyelőit, akik a hangra bementek.
Hürrem: Ne közelíts! Mert szavamra megölöm magam! Menny el!
Daye: Nem bántalak! Nyugodj meg! Ne tégy ostobaságot! Tedd azt le!
Hürrem: Nem teszem! Vissza!
Nigar: Hürrem asszony! Add ide jó? A kezedet már el is vágtad! Had kötözzem be! Jó? Egyre jobban vérzel! Kérlek, add ide!
Hürrem asszony odaadta ezután a vázának a darabját. Majd átölelte Nigar-t zokogva. Daye asszony pedig szólt.
Daye: Új hírt hoztam! A bába meg fog vizsgálni téged!
Hürrem: Az nem! Tudom, mit akar! Hogy elvetéljek!
Daye: Most már tényleg elég legyen! Mindenben csak rémeket látsz? Ide jön, megvizsgál, majd elmegy! Nigar asszony! Maradj addig vele!
Nigar: Gyere, üljünk le!
Este a bábaasszonyhoz vitték Hürrem asszonyt. Nigar lekísérte az emeleti részről, lent pedig Sümbül Aga, és Daye asszony várták őt. Ők vitték tovább a bábához. Később Nigar is utánuk ment. Bekísérték az ágyast, majd megvizsgáltatták. Ahogy a bába végzett, felállt, majd az ágyashoz szólt.
Bába: Kell fel, végeztünk!
Hürrem asszony felállt, majd odament Nigar mellé. Daye kíváncsian kérdezte a bábát, hogy mi az igazság.
Daye: Halljam hát! Gyermeket vár? Láttad nyomát? Beszélnél végre?
A bábaasszony csak rezzenéstelen arccal állt, majd elmosolyodott és elmondta az igazat.
Bába: Igen! Hürrem várandós!
Ekkor az asszonyság felemelte fejét, és csodálkozva nézett a bábaasszonyra, még maga sem hitte, hogy hazugsága akár igaz lehet. Daye ezután, rögvest sietett a szultánnagyasszonyhoz, hogy elújságolja a hírt. Amikor belépett a Valide lakosztályába, félő arccal nézett a nagyasszonyra, aki kérdőre vonta őt.
Valide: Halljam, mi az eredmény?
Daye: Igazat mondott asszonyom! Terhes!
A Valide hirtelen felállt, és meglepő arccal nézett maga elé, Mahidevran úrnő pedig összeesett a hír hallatán. Hürrem-et amikor visszakísérték a szobájában hálát adott Allahnak, hogy lett foganatja. Maria másnap Sümbül Aga lakosztályához ment egy nagy kéréssel hozzá.
Maria: Sümbül Aga itt van?
Aga: Igen! Jó uram!
Ekkor ki jött Sümbül, és meglepett arccal látta Maria-t.
Maria: Sümbül Aga! Én is szeretnék muzulmán lenni! Segíts nekem!
Sümbül: Gyere be!
E napon az ifjú Batur ismét elment a palotába édesapjával Kászim Pasa-val, hogy kikérjék Hürrem asszonyt. Daye kétségbe esetten kérdezte a Valide-t, hogy mit tegyenek.
Daye: Asszonyom! Az Kászim Pasa, és fia Batur ma is eljöttek, és nagyon türelmetlen, mit mondjuk nekik?
Valide: És mire fel türelmetlen az ifjú? Kértük, hogy várjon, nem igaz?
Daye: Talán el kéne mondanunk az igazat!
Valide: Persze, mondjuk el! Hürrem asszony sajnos terhes, de semmi vész, keresünk neked valaki mást! Én odaígértem neki Hürrem-et Daye! Tudod mit jelent ez?
Daye: Természetesen tudom! Bocsánat!
Valide: Mondjátok neki, hogy beteg, és lázasan fekszik, hogy így nem utazhat! De ő menjen haza, és amint jobban lesz, rögvest utána küldjük! Bánom is én, találjatok ki valamit!
Daye: És Hürrem asszonnyal végül is mi a szándékod úrnőm?
Valide: Nem tudom még Daye! Most pedig menny, és küldess valakit az ifjú Batur-hoz, hogy mondják meg neki üzenetünket!
Hürrem asszony már ki mozdulhatott ezen a napon, s az első útja rögvest Sümbül Aga-hoz vezetett.
Hürrem: Sikkes Aga!
A két Aga, aki az ajtóban állt, egymásra nézett és elmosolyodtak. Az asszonyság ismét bekiabált.
Hürrem: Sikkes Aga!
Ezután nyílt az ajtó, kissé mérgesen jött ki Sümbül Aga.
Sümbül: Nyelnéd le a nyelved! Mi van?
Az ajtó épp annyira volt nyitva, hogy be lehetett látni. Hürrem asszony látta, hogy bent ült egy papné, és előtte pedig valaki ült, nem tudta mire vélni, és nem nagyon látta ki az, és folytatta mondandóját.
Hürrem: Éhes vagyok! Hozass ételt!
Sümbül: Már megint? Nem rég ettél! Bélpoklos vagy?
Hürrem: Várandós, tudod! És hogyha lehet, olyan madarat szeretnék rizzsel!
Sümbül: Szóval fürjet kíván nagyságos asszony! Kapsz helyette mindjárt olyat, hogy megbánod! Edd azt, amit a többiek!
Hürrem: Te kapod meg! Jó Sümbül Aga a bitófát! A Szultán fia éhes, és fürjet akar! Megtagadod? Merész dolog lenne!
Ezt a beszélgetést Nigar zavarta meg, mert a Valide küldetett Hürrem asszonyért. Látni kívánta.
Nigar: Hürrem! Gyere! A Valide látni kíván téged! Mennyünk!
Miközben kísérte Nigar Hürrem asszonyt, kérdezősködött az ágyas.
Hürrem: Ez úttal mért hívat a szultánnagyasszony? Újabb feddés, büntetés?
Nigar: Nem tudom, csak annyit mondtak, kísérjelek oda!
Hürrem: De így már nem küld Edirne-be igaz? Halljam!
Nigar: Légy tisztelettudó, bólogass, és ne beszélj sokat, és akkor nem küld el!
Amint oda értek, bekopogtattak, majd a Valide beszólította őket. Illedelmesen meghajoltak, mint az szokás, és Hürrem asszony kaftánt csókolt a nagyasszonynak. Majd Hürrem bocsánatát kérte.
Hürrem: Ha bármi rosszat tettem asszonyom, bocsáss meg!
Valide: Mindent elnézek, ha többé nem ellenkezel velem! Mint azt tudod, ebben a palotában a várandós nők is szabályok szerint élnek!
Hürrem: Igen! Nigar asszony megtanította nekem!
Valide: Úgy a következőket is tartsd észben! Első a gyermek egészsége, ezért a terhesség ideje alatt, egy saját, különszobába költözöl! Ezzel megszűnik a mászkálás, és a többi ágyassal minden nemű kapcsolatod! Ha utódunknak bármi baja lesz, te felelsz érte! Ő ugyanis nem a tiéd! A gyermek az oszmán házé. Ezt megint csak vésd észbe! Most mehetsz! Nigar asszony! Osszatok mézet, és serbetet, tudja meg az egész palota, hogy Hürrem asszony Szulejmán Szultán gyermekét hordja a szíve alatt!
Úgy is tették. A Valide parancsára még aznap kiosztották a mézet, és serbetet a háremben. Ez a hír hamar körbe járt a palotában. Mahidevran nem örült, hogy Hürrem asszony terhes lett. Így még jobban orvoslás kellett neki. Ivott egy olyan szert, aminek nyugtató hatása van, de Gülsah figyelmeztette, hogy ha sokat tesz bele az italába akár méreg is lehet, beleszakad a szív, és elzárja az eret. Hatice pedig levelet írt e napon Ibrahim-nak, amit el is küldetett.
Gülfem: Asszonyom! A küldönc várja a levelet, hogy mi előbb indulhasson!
Hatice: De csak is Ibrahim kezébe adja! Mondtad neki?
Gülfem: Tisztában van vele! Ő az uralkodói futár úrnőm! Megbízhatóan végzi feladatát!
Mondd, a Hürrem asszonnyal történteket is megírtad?
Hatice: Igen, benne van! Az imént írtam hozzá! Remélem Allah kegyes lesz vele! Mahidevran
miatt mondom! Olyan nyugodtnak tűnik, de bajt érzek felőle! Ha megint ostobaságot tesz?
A levelet odaadta Gülfem-nek, aki vitte egyenest a küldöncnek. De miközben Hürrem asszony várta a Szultán gyermekét, addig a szerelme nagy bátorsággal készült a magyarok ellen a Duna folyó partján. Egy két nap múlva a hajóhad előrébb is jutott már a folyón, az oszmánoknak csak jobb kedvük volt a háború előtt.
Matrakci: Mint látod, felkészültünk a saját esti mulattságunkra uram!
Ibrahim: Szultánom, jó téged ilyen vidámnak látni! Mintha valóban szórakozni mennénk!
Szulejmán: A háború is egyfajta szórakozás Ibrahim! Vagy játék, bármilyen furcsán is hangzik.
És rendszerint az a fél nyer, amelyik hamarabb felismeri a másik gyengéjét.
Ibrahim: Én csak erőségünket tudom! Az pedig a türelem jó uram!
Szulejmán: Mert aki képes eleget várni egy folyó partján, az ellensége holttestét látja majd
azon leúszni? Lássa inkább a világ harcunkat, elszántságunkat! Tudják csak meg, hogy kikkel állnak szemben. Mindezt persze úgy, hogy mit sem sejtenek elképzeléseinkről.
Ibrahim: Nagyuram, én azt javasolnám, térjünk vissza, és készüljünk kellőképp a zimonyi vár ellen.
Szulejmán: Igazat szólsz barátom! Mennyünk!
Azzal visszatértek, és készültek az estére. Felkelt a Hold s az elküldte a napot nyugvóra, az esküvő pedig bekövetkezett, a fő vendég pedig Lajos király volt. Az oszmánok oda értek a várhoz, s egy ideig csak álltak, s várták a janicsárok, hogy támadhassanak.
Ibrahim: Nagyuram! Lajos király ugyancsak a várban van!
Szulejmán: Pompás! Mulassunk hát mi is! Eredj az ágyúsokhoz! Készen álltok Matrakos?
Matrakci: Készen Szultánom, akár a halálra is!
Szulejmán: Ne halljatok, csak öljetek!
Ibrahim: Nagyuram, csak a parancsodra várnak az ágyúsok!
Szulejmán: Harcra vitézeim, Allahra, éljen az Oszmán Birodalom!
Ekkor kezdetét vette a Zimonyi vár ostroma. Ágyúdörgések, harci kiáltások zavarták meg az éj csöndjét, a várban a király nem tudta mire vélje.
Lajos: Mi történik?
Őr: Az oszmánok megtámadtak minket!
Ariel Gróf: Királyom itt nem maradhatsz, lekísérlek a menedékhelyre!
Lajos: Mennyünk!
Alig indultak le a menedékhelyre, már bevették a várat, s a Szultán janicsárjaival már bent volt a várban.
Szulejmán: Zimony várát bevettük! Lajos hol van?
Janicsár: Már keresik nagyuram!
Szulejmán: Hmm. ~Menekülj hitetlen.
Ekkor siető lépteket hallott a távolban a Szultán, nyomára ment a janicsárokkal, és Ibrahim-al. Sittek a magyarok, utánuk pedig az oszmánok. A királyt András kísérte, a grófnét pedig férje. Viktória grófné előre ment, de férje ott maradt, hogy harcoljon az oszmánokkal. Épp két-három lépést ment előrébb Ariel gróf s a lépcsőn Ibrahim lépett le, majd kardot rántottak egymás ellen, Ibrahim pedig megsebesítette a grófot, majd hátat fordított neki, látván hogy Ariel lerogyott a földre. Ibrahim mögött a Szultán jött, s látta, hogy főbizalmasát le akarja döfni a gróf, majd azzal megölte.
Szulejmán: Allahért!
A grófné látta, amint leszúrják férjét, s odasietett hozzá. Zokogásba tört ki. Lajos királynak sikerült elmenekülnie, ám ami késik, az nem múlik. Az oszmánok haragja még csak fokozódik, Lajos király pedig nem menekülhet örökké. Ez estén diadallal hajtották fejüket le az éjjel az oszmánok. Másnap Nándorfehérvár következett. Várról, várra mentek az oszmánok. Másnap reggel Ibrahim köszöntötte az uralkodót saját sátrában.
Ibrahim: Allah legboldogabb szolgája vagyok! Amiért megadta nekem, hogy eme dicsőnapon melletted lehetek! Jöhet Nándorfehérvár! Elődeid sorsa, immár nem kísérthet téged!
Szulejmán: Úgy legyen Ibrahim! De ott ezerszer nagyobb csatát kell nyernünk! Mennyünk!
A Szultán összehívta janicsárjait, és mindenkit, aki kísérte őt a háborúba, s előtte az uralkodó Allah-hoz fohászkodott.
Szulejmán: Könyörülj fényességes! Uram, hallgasd meg imáinkat, erre kérünk! És cserébe fogadd érte életünket! Esünk inkább mind áldozatért hitünkért, minthogy egy egyetlenegy, igaz hitű is a hitetlenek áldozata legyen!
Sereg: Allah-ért!
Szulejmán: Adj erőt a diadalhoz, hogy neked ajánlhassuk!
Sereg: Allah-ért!
Ez után magába mondott el egy imát.
Szulejmán: Dicsőség Allahnak, a világok urának, az irgalmasnak és könyörületesnek. Aki a végső napot uralja, előtted borulunk le, és neked szolgálunk. Vezess minket az igazak útján, azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál. És ne a tévelygőkén!
Majd a fényességes Szulejmán Szultán elindult seregével a háborúba. Miközben lovukon igyekeztek Nándorfehérvárra, beszélgetésbe kezdtek a Szultán, és Ibrahim.
Szulejmán: Bár itt lenne most az én Mustafa-m, hogy most rám nevessen.
Ibrahim: Lassan két éve nem láttad örökösödet nagyuram, természetes, hogy hiányzik neked!
Szulejmán: Elfog a rosszkedv, ha valahányszor rá gondolok! Vagy Hürrem-re. Ilyenkor értem meg magányodat Ibrahim! Nincs, kiért fájjon a szíved!
Ibrahim: Nem vagyok én magányos nagyuram! E háború, és vezetője a társaim!
Szulejmán: Megint ügyesen tereled a szót! Tán a versre is, amivel próbálkoztál én ihlettelek? Aligha!
Ahogy így beszélgettek, elérkeztek a Nándorfehérvári várhoz. Piri Pasa köszönetet mondott még a harc előtt.
Piri Pasa: Köszönetemet szeretném kifejezni nagyuram amiért, támogatod javaslatomat!
Szulejmán: Nándorfehérvár mindannyiunk vágya Piri Pasa! És mostani ügyünkben, az igazság is támogat! Mert hittel szolgálunk egy nemes célt! De látva állásaidat, félő, hogy a távolság
nem elegendő! Magaslatnak támadunk, így az ágyúkat még közelebb kell vinnünk! Ez egy nagyon erős vár. A hídépítése hogy áll?
Piri Pasa: Éjjel-nappal dolgozunk uram! Egy héten belül állnia kell! Az alagutak is haladnak, sőt ma már a vártnál is előbb járnak!
Szulejmán: Szabács, Zimony vára mit sem ér, ha Nándorfehérvár megmarad, magad is tudod!
Csak akkor lesz percnyi nyugtom, ha ezt is bevettük! Ha a Duna szívéből áll ki kardunk!
Megvárták, míg majd, hogy nem beesteledjék, és akkor támadtak. Amíg az uralkodó e várral szemben állt lovával, a palotában egy imát mondtak el. ~Kérünk téged, tartsd élesen a Padisah, és janicsárjaink kardjait! Segítsd az Iszlám katonáit fényes győzelmekhez! Vezesd őket diadalra! Hogy nevedet szerte a világban dicsőítsék, és esküdjék! Hogy nevedben elhozzuk e földre a békét, és az igazságosságot! A te uralmad alatt, fényességes Allah!
Nándorfehérvárra is eljutott a hír az oszmánokról, hogy Magyarországon vannak, és már két várat is bevettek. Azt is látták, mikor vannak ott váruk közelében, s a Szultánt már ágyúdörgéssel fogadták.
Ibrahim: Itt már ágyútűzzel fogadnak téged nagyuram!
A fényességes, és nagy Szulejmán Szultán kardot ragadott, és felkiáltott.
Szulejmán: Harcra vitézek! Válaszoljunk a fogadtatásra! Ágyúdörgés törje meg a gyaurok falait! Sírva omoljanak le a vár fokai! Vesszen minden egyes hitetlen!
Ezzel megkezdődött a Nándorfehérvári diadal..

2013. augusztus 21., szerda

8. rész





Az Oszmán sereg elindult Magyarország ellen. A palotában viszont ettől független nem ált meg az élet, sőt sokkal izgalmasabb dolgok is történtek, míg a Szultán nem volt ott. Hürrem asszony úgy járkált, mintha már Szultána lenne, pedig csak asszony volt. A Valide sem tudott nyugton maradni így, hogy fia nincs a palotában, s alig hogy lábát kitette az uralkodó, már egyből parancsolni is kezdett a szultánnagyasszony, első sorban a hárem felügyelőinek, Sümbül Aga-nak, és Nigar-nak. Sümbül a hárembe ment, hogy átadja a Valide üzenetét Nigar-nak.
Sümbül: A szultánnagyasszony világosan megmondta még egy ilyen ballépés a háremben, és az összes cseléd repül innen! Kérlek Nigar, nagyon figyelj ezekre az ágyasokra!
Nigar: Hm. Vagyis a Valide már el is kezdett parancsolgatni most, hogy a Szultán hadjáratra indult. Na, szép. Ügyelni fogok!
Ekkor jött ki szobájából az emeleten Hürrem asszony, látták hogyan járkál, és hogyan viselkedik. Nigar megkérdezte Sümbül-t hogyan tartsa kordában.
Nigar: De, őt hogy tartsam kordában? Nézd meg! Akár egy úrnő úgy járkál!
Az asszonyság sejtette, hogy róla beszélget a két szolga, ekkor fejével intett Sümbül-nek, hogy hívatja.
Sümbül: És még magához is int engem! Hürrem-et bízd rám, majd én helyére teszem!
Ezután fel is ment az Aga az ágyashoz. Majd kíváncsian kérdezte.
Sümbül: Mit óhajtanál tőlem?
Hürrem: Sikkes Aga, megegyeztünk valamiben! Még sem akarsz tanítani?
Sümbül: Hányszor mondjam még? Nem Sikkes, hanem SÜMBÜL AGA! Előbb tanuld meg a nevem!
Hürrem: Fájna, ha épp benned csalódnék! Én csupán azt szeretném, hogy amikor a Szultán hazatér, lássa, hogy Sümbül, igazi úrnőt faragott az ő Hürrem-éből!
Ekkor odaadott az Agának egy kevéske aranyat. Persze így már könnyebben lehetett beszélni Sümbül-el.
Sümbül: Jól van! Gyere át a déli ima után! De nem ígérem! Addig pedig ne kóricálj, és ne bosszants fel senkit! Most pedig eredj!
Visszatért az asszonyság lakosztályába, és úgy tette, ahogy az Aga mondta, nem kóricált és nem bosszantott fel senkit. Ezen a reggelen a Valide magához hívatta Kászim Pasa-t. A kertben beszélt vele.
Daye: A nagybecsű Kászim Pasa érkezik!
Valide: Úgy mennyetek, négy szemközt beszélek vele!
Kászim Pasa: Felséges asszonyom! Nagy megtiszteltetés számomra eléd járulni!
Valide: Isten hozott téged! Áldással fogadtam kinevezésed! A fiam helyes döntést hozott azzal, hogy téged bízott meg belügyeivel! Velem együtt pontosan tudja, hogy rászolgáltál! Hiszem, hogy méltón viseled majd ezt a címet! S ennek fényében, rögtön kérnék is tőled valamit!
Kászim Pasa: Parancsolj úrnőm! Mit tehetek?
Valide: Van a háremben egy ágyas, aki megkülönböztető figyelmet igényel! Ruténiai származású. A neve: Hürrem. Muzulmán lett. Nagyon szép, jól nevelt ágyas! Emellett kifejezetten sokoldalú!
Kászim Pasa: Miután kegyed udvarában részesült oktatásban, úgy természetes, hogy felkészült, asszonyom! Lenne egy ajánlatom vele kapcsolatban, ami talán érdekelhet!
Kászim Pasa: És pedig asszonyom?
Valide: Ha jól tudom, van egy fiatal, erős, szép, fiúgyermeked! Esetleg, arra gondoltam, hogy ezt az ágyast kiházasítanám!
Kászim Pasa: Megtisztelsz úrnőm!
Valide: Kérlek este legyetek vendégünk, hozd fiadat is, bemutatnám őket egymásnak!
Kászim Pasa: Ahogy óhajtod asszonyom!
Ezen a napon Hürrem asszony csak tanult, és tanult, mit sem sejtve mi vár rá estére.
Daye asszony is értesült erről a meghökkentő hírről, az asszonysággal kapcsolatban. Jelentette is a Valide-nek még azon a délutánon.
Daye: Hürrem egész nap csak tanul! Lehajtott fejjel jár, mostanság szinte hangját se hallani!
Valide: Jó, helyes!
Ekkor jött Gülfem bejelenteni, hogy Kászim Pasa fia megérkezett.
Gülfem: Asszonyom! Kászim Pasa fia, Batur megérkezett az Edirnei palotából!
Valide: Látni kívánom! Daye! Menny, és tégy, ahogy mondtam! Az ifjú be is lépett a kapun, és
egyenest a hátsó kertben a szultánnagyasszony elé járult.
Valide: Isten hozott téged! Kászim Pasa említette az ügyünket?
Batur: Beszélt róla úrnőm!
Valide: Estére vártam jöttedet, de ha már így alakult, még az est előtt láthatod a
jövendőbelidet!
Batur: Repesve várom, asszonyom!
Hürrem asszony mindeközben a lakosztályában íratta levelét a Szultánnak. Nigar asszony írta, az ágyas pedig diktálta. Nigar felolvasta neki, mit is írt le.
Nigar: Fényességes Szultánom, boldogságom forrása! Én, Hürrem alattvalói alázattal borulok földre előtted! Szerelmemnek nagyura, egyre szívemet facsarja!
Hürrem: Üresség járja át testemet, s hiányod ostorozza lelkem! Még ezt írjuk oda! Szíved lángja, lelkemnek tüze! Igen! Ebből érteni is fogja!
Nigar: És hogy akarod eljuttatni hozzá ezt a levelet?
Hürrem: Te csak írj, én majd kitalálom!
Szegény asszonyság, íratja levelet, és közben meg a palotában készülnek eljegyzésére, rémes. A Valide ki adta parancsba, hogy estére lakomát szervez, amire vár minden fontos személyt. Daye asszony közölte Hürrem asszonnyal, hogy a Valide a hátsó kertben várja.
Daye: Hürrem asszony engedelmeddel!
Hürrem: Daye asszony!
Daye: A Valide vár téged a hátsó kertben!
Hürrem: A szultánnagyasszony?
Daye: Igen!
Hürrem: Megbékélt volna velem?
Daye: Nem! De ide tartozol! És ezt elfogadja! Nigar, készítsd fel!
Nigar: Igen asszonyom!
Nigar azonnal fel is készítette, s rögtön a hátsó kertbe kísérte Hürrem-et. Amikor odaértek a Valide-hez, rögtön illedelmesen, ahogy szokás is, meghajoltak előtte, majd a szultánnagyasszony megszólította.
Valide: Gyönyörű időnk van! Nézzétek ezeket a rózsákat! Hürrem asszony, szednél nekem belőlük néhányat?
Hürrem: Úrnőm, asszonyom! Szépséged a rózsáéval vetekszik, örömmel szedek neked!
Úgy is tette, szedett a nagyasszonynak rózsát, egy csokorral, s közben szegény leány megszúrta tüskével az ujját. Eközben kicsit távolabbról Bátur, és Sümbül Aga figyelték az asszonyt.
Valide: Kezd sötétedni, mennyünk vissza! Nigar! Kérem, hogy a vacsorára Hürrem asszony is jöjjön el!
Nigar: Parancsára úrnőm!
Amint eljött az este, Nigar odakísérte a vacsorára Hürrem asszonyt. Hatice késve érkezett kisé a vacsorára, mert éppen levelet írt választottjának, Ibrahim-nak. Gülfem odament szólni neki, hogy az édesanyja már várja őt is a mulatságon.
Gülfem: Asszonyom!
Hatice: Gülfem! Nem is hallottam, hogy jössz! Ne haragudj! Épp levelet írok!
Gülfem: Ibrahim-nak?
Hatice: Nem! Már új választottam van! Hát persze, hogy Ibrahim-nak, ki másnak? Hm. Csak
azt nem tudom, hogy fogja megkapni.
Gülfem: Úrnőm! A szultánnagyasszony már vár, és számít rád a vacsorán!
Hatice: Rendben, mennyünk!
Amire odaértek Gülfem, és Hatice úrnő, már ott volt mindenki, Hürrem asszony, Daye, a Valide, és Mahidevran úrnő is.
Valide: Daye! Az ifjú Batur mit mondott? Tetszik neki Hürrem?
Daye: Egyenesen, oda van érte úrnőm!
Valide: Kísérd Hürrem-et hozzá!
Daye: Parancsodra, úrnőm!
Daye oda ment Hürrem-hez, majd megkérte mennyen vele, az asszony azt hitte hogy talán tiszteletlen volt ismét.
Daye: Hürrem asszony, jöjj velem!
Hürrem: Baj van? Tiszteletlen voltam? Büntetést kapok?
Daye: Csak állj fel, és gyere!
Az ágyas felállt, majd követni kezdte Daye asszonyt. Kint a folyosón kérdezni kezdte Daye-t hova viszi.
Hürrem: Daye asszony! Hova viszel? Mondd! Félek! Megint elzártok igaz? Még is, mit vétettem?
Daye: Mától véget ér itteni szolgaságod! Felszabadítottak téged! Az edirnei palotának úrnője leszel!
Hürrem: Szulejmán Szultán Edirne-ben vár engem?
Daye: A Valide akaratával, Kászim nagyvezér fiának kegyeibe ajánlottak!
Hürrem: Én egyedül, a Szultán kegyeit fogadom el! Az övé vagyok!
Daye: Senkié nem vagy! Csak lehetsz, ha úgy akarják! Már pedig a vezér Kászim Pasa fia, feleségének akar! Így Edirne-be költözöl! És jobb, ha mielőbb belenyugszol! Holnap, kora
reggel elhagyod a palotát!
Hürrem: Nem! Erre ő nem kényszeríthet! Sem más! Nem mehetek el innen, a Szultán parancsára!
Daye: Hallgass! Távollétében a nagyasszony uralkodik, aki e képen határozott, tehát mész! Ez parancs!
Hürrem asszony sírni kezdett, Daye asszony pedig vigasztalni próbálta.
Daye: Inkább eredj, és készülődj! A sírás ezen nem változtat! Holnap új élet kezdődik!
Hürrem: Beszélni fogok a nagyasszonnyal! Vezekelni nála!
Amint beszélgettek Daye látta, hogy a Valide lakosztályából Mahidevran úrnő, és Gülsah jött ki, és megparancsolta, hogy rögvest mennyen a szobájába az ágyas, de nem tette, közelebb ment Mahidevran úrnőhöz, majd szemrehányást tett neki.
Daye: Eredj a szobádba, parancsolom!
Mahidevran: Elismerésem az Arának!
Hürrem: Én ugyan nem megyek férjhez! Ez a palota az enyém, az otthonom! A Szultán asszonya vagyok, kit helyetted választott! Mert szeret! És aki ártani akar nekem, az meghal!
Mahidevran: Daye asszony! Vidd előlem ezt a nincstelen szolgát!
Hürrem: Az leszel te! Én úrnő vagyok! Hürrem nagyasszony!
Ezután visszavonultak, s nyugvóra tértek. A napok teltek, s hónapok múltak. Egy hónap multán, ló háton oda is értek táborhelyükre a Szultán serege, amely Sofya-ban volt.
~Sofya 1521. június 17.
A Pasák, és vezérek, és a Szultán épp a további haditerveket beszélték a sátorban.
Achmed Pasa: Engedelmeddel, ismertetném a haditervet uram! Elsőként, Szabács várát vennénk be. Majd a szerémségi területek következnének. És úgy mennénk egyenesen Buda váráig.
Piri Pasa: Szabács várát jelentéktelennek érzem! Javaslom, hagyjuk! Ellenben, Nándorfehérvár. Azzal azonban meg is lepnénk Lajos királyt nagyuram! Aki nyilván Budára vár minket!
Piri Pasa: Szultánom! Mindnyájan tudjuk, hogy Nándorfehérvár erősen védett! Még soha, senki nem vette be. Ha azt tesszük meg célpontnak, egy esetleges kudarc megtépázná seregünk lelkesedését! Míg ha Szabácsnál kezdjük, önbizalmat adnánk nekik!
Szulejmán: Te mit mondasz Ibrahim?
Ibrahim: Nem szívesen szólok bele, de Achmed Pasa terve jobbnak tűnik, és valóban biztosabb!
Piri Pasa: Hogy biztosabb, azt én sem vitatom! Bár egy háborúban, a legnagyobb vétek biztosra menni!
Szulejmán: Az első célpontunk Szabács vára, Nándorfehérvár bevételéhez megvárjuk a dunai hajóhadat!
Ezután kilovagoltak a Duna folyóhoz az uralkodó, és Ibrahim, hogy megnézzék, a hajóhad hogyan igyekszik.
Szulejmán: Egyre jobb hírek érkeznek naszádjaidról! Pazar találmány!
Ibrahim: Nem a hajóhad pazar nagyuram! A siker záloga, e diadalmas sereget vezető Szultánban rejlik! Végtelenül hiszek a győzelemben! Közel a nap, amikor még Nagy Sándornál is hatalmasabb leszel!
Szulejmán: Mennyünk Ibrahim, és egyelőre szelíden, nyugtával dicsérjük a napot!
A két úr visszalovagolt táborhelyükre. Mire visszatértek besötétedett. A főbizalmas a tábortűznél üldögélt, és egyetlen szerelmére gondolt, Hatice úrnőre. Levelet kezdett írni neki, amelyben ez állt: Úrnőm! Gondolatod akár a tűz, melengeti szívemet, és lelkemet itt a Duna folyó partján.. Ibrahim írta volna tovább is a levelet, csak a Szultán közbe szólt, s megijedt, majd a tűzbe vetette írását, és felállt hirtelen.
Szulejmán: Miért nem pihensz le Ibrahim?
Ibrahim: Nagyuram!
Szulejmán: Titokzatosan viselkedsz!
Ibrahim: Nincs titkom, szavamra! Csak egy, egy verset próbáltam írni nyomdokaidba lépnék, de bennem ez a fajta tehetség sajnos nincs meg!
Szulejmán: Költő, és főbizalmas.
Ekkor a Szultán nagy kacajba tört ki.
Szulejmán: Jól hangzik! Akár Hürrem, néha úgy megnevettetsz!
Piri Pasa közbe szólt a beszélgetésbe, hogy tárgyalják a másnapi haditervet újra. Erre be is mentek az uralkodó sátrába, és vitatták.
Szulejmán: Achmed Pasa! Állj az érkező segélycsapatok élére, és holnap induljatok Szabács vára felé! Bali Bég a boszniai helytartó már ott lesz a Horvátokkal! Mostanra Mehmed Bég már Erdély határában kell, hogy legyen. Így az a vár Pasa, legyen mielőbb uralmunk alatt!
Achmed Pasa: Nagyuram! Belegondolva mégis inkább Buda felé kellene vonulni, és ha mód van rá, a fővezér, Piri Mehmed Pasa-nak seregével együtt, ki most Nándorfehérvár ostromára készül! Egységesíteni kéne ereinket, mint hogy területeket hódítunk!
Szulejmán: Jó, várj Achmed Pasa! Mikorra várható a hajóhad érkezése Mustafa Pasa?
Mustafa Pasa: Most már bármelyik percben! Engedelmeddel, én is Achmed Pasának adnék igazat! Nándorfehérvár a Száva mentén nehezen támadható helyen fekszik. Ugyan is a város, a hegyen van!
Szulejmán: Te mit gondolsz Ibrahim?
Ibrahim: Nagyuram, a legnagyobb tisztelettel, ha visszarendeljük Piri Pasa seregét, és felfüggesztjük az ostromot, nem azt sugalljuk majd az ellenségnek, hogy megijedtünk, vagy hitünket veszítettük? Emellett a janicsárok bizalmát is megrendíthetjük vele!
Szulejmán: Igazat szólsz! Ezt a haditervet jobban meg kell vitatnunk! Ibrahim! Hívd elém a helytartókat, és bégeket! Beszéljünk a területet jól ismerőkkel!
Az ügyet még késő éjjel megvitatták, s aztán nyugvóra tértek. Másnap reggel pedig az uralkodó, és Ibrahim kilovagoltak ismét a pusztára.
Szulejmán: Ibrahim lemaradtál! Ellustultál?
Ibrahim: Nagyuram! Nem azzal indultunk, hogy Nándorfehérvár a cél? Vagy mégis hagyjuk az ostromot?
Szulejmán: Emlékszel még? Mikor tavaly szarvasra vadásztunk a hegyekben, és a visszaúton elkeveredtünk? Csak mentünk körkörösen, háromszor is ugyanoda lyukadtunk ki! Aztán előkerült egy favágó az erdőből, s az mutatott nekünk utat! Így sikerült sikeresen hazajutnunk, és mi ebből a tanulság barátom? Hiába vagy ura egy erdőnek, ha nem ismered minden fáját!
Ibrahim: Értem nagyuram! Bocsáss meg elhamarkodott kijelentésemért!
Szulejmán: Nem történt semmi! Mennyünk, ne várassuk a dívánt!
Rögtön vissza is lovagoltak, s a dívánt összehívták. Tudatta az esti megbeszélésen elhangzottakat, a pasák, és vezérek pedig elfogadták, és helyeselték! Ibrahim főbizalmas urat nagyon dicsérte a Szultán, és megmondta neki, ha hazatérnek, jutalmat kap! Később, amikor az uralkodó egyedül tartózkodott sátrában, a főbizalmasa bátorkodott zavarni,
Ibrahim: Nagyuram! Megérkezett a boszniai helytartó Bali Bég, és a szemendirei helytartó Hüsszem Mehmed Bég!
Szulejmán: Jól van! Nagyszerű, jöjjenek csak!
Bali: Mint tudjuk, Nándorfehérvár a Duna, és a Száva torkolatánál fekszik! Ha rögtön elfogadjuk, a hitetlenek szívébe fúrunk! Nándorfehérvár Magyarország kulcsa uram! Lajos, még nyugodtan trónol Buda várában! De ha bevesszük Fehérvárat, a gyaurok vele együtt szétszélednek.
Szulejmán: Piri Pasa már javában készül az ostromra! Te miként vélekedsz Mehmed?
Mehmed: Egyetértek Bali urammal! És biztosítalak nagyuram, mi életünket áldozzuk ügyedért! De egy hídra nagy szükségünk volna! Szinte elkerülhetetlen ahhoz, hogy a vár falaihoz eljussunk! Ahonnan viszont már nem tágítanánk, új ostromágyúinkkal akár a Dunát is elrekeszthetjük! Nagyuram, idejövet tudtam meg, hogy a zimonyi várban mulatság van, a várúr esküvője! Ilyenkor a magyar, eszik, iszik, lerészegedik! Éjjelre könnyű prédánk lehetne!
Szulejmán: Vagy úgy! Akkor ne tétlenkedj Mehmed, indulj el! Buda pedig várjon. Előbb Nándorfehérvárra megyünk! Adj parancsot a hídépítésre is!
Mehmed: Nagyuram! Várhatunk a jöttedre a zimonyi várban? Ha esküvőjük a mi diadalünnepünk lesz, akkor igen!
Ibrahim közbe szólt a beszélgetésbe egy örömteli hírrel.
Ibrahim: Nagyuram! Achmed Pasa bevette Szabács várát, lobogóinkat már ki is tűzték a vár bástyáira!
Szulejmán: Áldásomat küldöm hős vitézemnek, és mind a janicsároknak!
Ahogy az Oszmánok diadalmaskodtak, úgy ám a palotában is zajlott elég jól az élet. Hürrem bár nem tűrte el sorsát, hogy el kell hagynia a palotát, így egyik éjszakán hisztérikába kezdett, Daye asszony nyugtatta le. Másnap reggel jelentette a szultánnagyasszonynak.
Daye: Asszonyom, kellemes reggelt kívánok neked! Látom nem ettél, miért?
Valide: Nem, nem kívánom! Most semmit sem kívánok, szólj is, hogy elvihetik! Egész éjjel nem aludtam, alig vártam a reggelt! Félve kérdem, netán Hürrem tegnap esti viselkedése zaklatott fel?
Valide: Nem! Azt nem is hallottam, mit csinált? Kérdeztelek Daye!
Daye: Kikérte magának, hogy ő ezt a palotát elhagyja!
Valide: Mit képzel az a cseléd? Küldj érte azonnal!
Daye asszony nem késlekedett, azonnal érte ment. Épp az emeleten beszélgetett Sümbül Aga-val, vagy is inkább könyörgött neki.
Hürrem: Sikkes Aga, esküszöm, leszek inkább a te rabszolgád, csak valahogy ments meg, segíts nekem!
Sümbül: Hiába könyörgsz itt nekem, nem tehetek érted semmit! A Valide szava szent, aki ellene áll, fejét veszik, fogd már fel!
Hürrem: Arannyal halmoztalak! És ezt kapom? Szépen kérlek, bújtass el!
Sümbül: Áh! Nem értesz a szóból? Vége, ennyi volt! El kell menned!
Nigar szólt Sümbül Aga-nak.
Nigar: Sümbül Aga!
Sümbül: Várj Nigar, beszélek!
Nigar: A Valide Hürrem-et hívatja! Jöjjetek!
Sümbül: Hm. Higgadtan, tisztelettel, és főként csöndben hallgasd őt végig! Bármit mond, helyeselj! Különben búcsúzhatsz a szép fejecskédtől! Na, eredj! Indulj!
Hürrem asszonyt odakísérték a nagyasszony lakosztályába. Ahogy beléptek a Valide-n látszott, hogy nagyon ideges, és fel alá járkált. Hürrem-et elé állították, s a nagyasszony szidni kezdte őt.
Valide: Kinek képzeled te magad, hogy szembe szállsz akaratommal? Milyen jogon merészeled? Netán erre tanítottak? Amit én mondok, az parancs értetted?
Hürrem: Asszonyom! Bocsánatodat kérem!
Valide: Hallgass! Nem adtam neked szót! Ez már a sokadik vétked! Rendre bizonyítod, hogy nem vagy méltó kiváltságodra! De lásd jó szívem, inkább férjhez adlak, mint sem rögtön lefejezzelek!
Hürrem: Nem megyek férjhez! S jól tudod, hitem szerint muzulmán lettem asszonyom! Megillet kegyelmed!
Valide: Szégyen, hogy szent vallásunkat, hazug lelkeddel keverted! Daye! Vidd őt, és tüntesd el! De úgy, hogy többé ne lássam! Estére híréről se halljak!
Hürrem: Kérlek asszonyom! Nem mehetek! Nem küldhetsz el! Terhes vagyok!
A Valide meglepődötten hátra fordult, Daye asszony hirtelen lemerevedett, és Nigar is csak nézte kettejük reakcióját. Ahogy feldolgozták magukban a hírt, a szultánnagyasszony folytatta mondandóját.
Valide: Ugye tudod, mit teszek veled, ha kiderül, hogy hazudtad állapotodat!
Hürrem: Tudom asszonyom! De nem hazudok! Hitemre! A Szultán gyermekét hordom szívem alatt!
Valide: Szégyen! A szobáját mostantól nem hagyhatja el! Tud más is a terhességedről?
Hürrem: Nem szóltam róla senkinek!
Valide: Mért nem? Számodra nem örömteli gyermeket várni?
Hürrem: Azt mondták ne terjesszem, amíg ilyen apró bajt okozhat! Már hogy rám! Meg is ölhetnek miatta! Még eldöntöm, mi legyen sorsotok! Kísérd vissza!
Nigar-nak átadta az ágyast Daye, hogy kísérje vissza. Amikor kiléptek az ajtón Daye odasietett a Valide-hez.
Valide: Szerinted igaz ez?
Daye: Én ebből bármilyen furfangot kinézek!
Valide: És ha nem furfang? Mit mondok majd Kászim Pasának? Már a gyerek is megvan, csak vinnetek kell! Nem derülhet ki, abból botrány lenne!
Hürrem asszonyt visszakísérte Nigar asszony, s valóban senki nem mehetett szobájába sem, sőt, az ágyas sem tehette ki lábát szobájából. Mégis ennek ellenére Maria odamerészkedett.
Maria: Hürrem!
Hürrem: Nem mehetek ki a szobából!
Maria: Mi volt a nagyasszonynál?
Hürrem: Megszidott, sejtheted! Eldöntötte, hogy férjhez ad! Csak hogy nem tud! Mert terhes vagyok!
Maria: Jaj. Tessék?
Hürrem: Kitaláltam, hazudtam neki!
Maria: Megőrültél, és ha kiderül? Mit csinálsz?
Hürrem: Elszököm, és te segítesz!
Maria: Azt nem, felejtsd el!
Hürrem: Inkább öljenek meg? Azt nem akarhatod!
Maria: Jönnek, csukd be az ajtót!
Csak Nigar ment Hürrem asszonyhoz ekkor. Be is ment ajtaján. Sümbül Aga mindekkor a konyhában falatozott Seker Aga-val. És beszélgettek.
Seker Aga: És Hürrem asszony el is megy innen? Vagy nálunk lesz az esküvő?
Sümbül: Dehogy lesz, az kéne csak! Fogja szépen a cókmókját és Edirne-be megy! Majd ott egybe kelnek! Ne aggódj! Emiatt nem kell fáradnod Seker Aga!
Daye asszony pont megzavarta a beszélgetést, mert fontos beszélni valója volt Sümbül Aga-val.
Daye: Szerencsére már megtanultam, hogyha eltűnsz Sümbül Aga, a konyhában előbb vagy utóbb megtalállak, falatozva, és a szakácsokkal társalogva! Hamar kiismertelek!
Seker Aga: Éppen az elszámolásokat nézzük át!
Daye: Téged kérdezett valaki? Inkább eredj a dolgodra! Nyilván akad még!
Seker Aga eltávozott, és Daye mondta a hírt Sümbül-nek.
Sümbül: Mi történt Daye asszony? Hiába te sosem keresgélsz!
Daye: Hürrem asszony várandós!
Sümbül: Ah. Jó Allah irgalmazz! És ez biztos? Nem rég még halni akart, most meg hirtelen hopp áldott állapotba jut? Ugyan!
Daye: A Valide sem hisz neki! Szerinte hazudik! És épp ennek kéne utána járnod, hisz ti elég közeli viszont ápoltok, mint tudjuk!
Azzal Daye asszony ott is hagyta. Sümbül meg volt igen csak lepve.

2013. augusztus 18., vasárnap

7. rész





Az uralkodó mérgesen szólította meg ágyasát.
Szulejmán: Hogy mersz engem megtagadni? Nézz rám, és válaszolj!
Hürrem: Hidd el nekem nagyuram! Arcom már nem méltó hozzád!
Szulejmán: Mi az, hogy nem méltó?
Közelebb lépett Hürrem-hez, s majd azt mondotta neki.
Szulejmán: Mutasd magad!
Hürrem: Ne nézz! Kérlek, hagyj! Ez már nem én vagyok!
Ahogy felállította a Szultán ágyasát, a harag hirtelen lement arcáról, és döbbenet, s meglepődöttség látszódott rajta.
Szulejmán: ~Hürrem
Az asszonyság csak zokogott, azt hitte soha többé nem akarja látni a Szultán, de ez nem így lett. Az uralkodót persze érdekelte ki tette ezt kedvenc ágyasával.
Szulejmán: Ki tette ezt? Mondd meg, ki bántott? Előttem ne titkold, tudni szeretném! Bárki volt is, búcsúzhat életétől, halljam hát! Ki tette?
Hürrem: Ma.. Mahi..
Szulejmán: Mahidevran?
Az uralkodóban nagyobb düh volt, mint még soha. Hirtelen felállt az ágyról, majd kiabált Daye asszonynak.
Szulejmán: Daye asszony!
A hárem felügyelője pedig sietett is az uralkodóhoz.
Szulejmán: Kísérd lakosztályomba, és hívd az orvost! Hürrem mától ott lakik!
A Szultán sietett nyomba Mahidevran úrnő lakosztályába, hogy kérdőre vonja. Amikor berontott, meghajolt az úrnő is, és Gülsah is, ezután gyorsan ki sietett a szolgákkal a szolgáló.
Szulejmán: Miféle szörnyeteg vagy? Mert asszonyom, és gyermekem anyja nem lehetsz! Még is, mi vitt rá erre az ördögi tettre?
Mahidevran: Nagyuram!
Szulejmán: Hogy merészelsz kezet emelni egyik ágyasomra? Ki nekik árt, az nekem is! Tudhatnád! Se látni, se hallani nem akarlak többé a palotába!
Mahidevran: Szultánom kérlek!
Szulejmán: Minden szavadat, és óhajodat megtiltom! Hogy tehetted ezt velem? Mahidevran! Frigyünknek vége!
Az uralkodó ott hagyta volt asszonyát, s a Valide-hez indult. Az úrnő összerogyott a padlóra, és zokogni kezdett. Az édesanyja már majdnem hogy lefekvéshez készült, de fiát meghallgatta még mi óhaja.
Szulejmán: Jó anyám!
Valide: Isten hozott fiam! Hogy-hogy itt?
Szulejmán: Azt hiszem sejted jöttemnek okát!
Valide: Aligha! De látom, valami nyomja a szívedet! A hadjárattal kapcsolatos?
Szulejmán: Nem, az hamarosan rendben megindul! Ami bánt anyám, az Mahidevran! Úgy határoztam, hogy holnaptól Mustafa-t magam nevelem, őt pedig száműzöm a palotából, és Beyazitba küldöm! S nem tekintem többé asszonyomnak!
Valide: Gyermekem, mi táplálja haragodat? Tudod, hogy ilyet nem tehetsz! Mahidevran a trónörökös anyja, s fogadott hitvesi ágyasod! Ilyen szégyent, még nem látott ez a birodalom! Törvényeink, szokásaink, hagyományaink ellen szól!
Szulejmán: Ha már törvények, akkor tettéhez mérten azonnali lefejezést érdemelne! Ami alól felmentem! Viszont, a mai naptól soha többé nem tűröm meg a közelemben! Ezt a büntetést szabom ki rá, te pedig végrehajtod!
Az uralkodó pedig ténylegesen visszavonult lakosztályába, ahol már ott volt az orvos, és az ő kíséretében Nigar asszony, és Sümbül Aga. A Szultán közelebb lépett az ágyhoz, majd a többiek kivonultak. Hürrem asszony pedig az ágyban feküdt.
Szulejmán: Fájdalmaid? Enyhültek?
Hürrem: Amikor látlak, elmúlnak!
Szulejmán: Rendbe fogsz jönni Hürrem! Szavamat adom! Meg fogsz gyógyulni! És itt többé senki sem érhet egyetlen hajszáladhoz sem!
Hürrem: Te vagy a gyógyír! Maradj itt, ne hagyj egyedül! Hiányod annál is nagyobb kín, mint a pokol!
Szulejmán: Pszt! Itt vagyok! Inkább ne beszélj! Maradok veled, és vigyázok rád, amíg csak kell! És most próbálj meg aludni!
Az asszonyság nagy nehezen elaludt, hosszú éjszakája volt. Ibrahim később bement az uralkodó lakosztályába, hogy bejelentse. Az orvos kint várakozik, és mert érdeklődött Hürrem iránt.
Ibrahim: Nagyuram! Itt az orvos, hogy megvizsgálja Hürrem asszonyt!
Szulejmán: Ne most! Végre alszik, ne ébresszük fel! Küldd el, majd hívom később! Ibrahim! Azután beszédem van veled!
A nagyúr kint várakozott Ibrahim-ra az erkélyen. Nem sokkal később oda is ment a főbizalmas.
Szulejmán: Látszik rajta, hogy fél! Reszket minden érintéstől! Még az enyémtől is, talán ez fáj a legjobban! Hogy képes ilyet tenni egy asszony, egy gyermek anyja? Nem értem!
Ibrahim: A szerelem gyakran megváltoztatja az embert nagyuram! Kegyetlenné teszi, és oly hibára sarkalja, melyeket azután már nem mindig tehetünk jóvá!
Szulejmán: Látod? Ezt nem is lehet Ibrahim! Elég asszonyomra gondolnom, hogy előttem Hürrem összevert arcát lássam helyette! Így ma el is küldtem őt a palotából!
Ibrahim: Sorsára hagynád őt?
Szulejmán: Az imént mondtad barátom! A szerelem megváltoztatja az embert! Akár kegyetlenné is teheti nem? Nekem ilyen szerelem nem kell! Én annak jóságában hiszek!
Ibrahim: Engedelmeddel nagyuram, én visszatérnék lakosztályomba! Hosszú éjszaka volt ez.
Szulejmán: Menny csak Ibrahim! Menny!
Az urak visszatértek lakosztályukba, s nyugvóra tértek. A Szultán éjjeleket nappallá téve őrködött Hürrem asszony felett. Több napba telt, mire sikerült meggyógyulnia az asszonyságnak. Amint felépült, első dolga volt, egy csodaszép őszi reggelen visszatért a hárembe. Éppen Maria-val beszélgetett, amikor is Sümbül Aga lépett be, és szolgák.
Sümbül: Hürrem asszony! Az uralkodó egy egész ládányi ajándékot küldött neked!
Oda is szaladt nyomba, s felnyitotta a ládát, ami telis tele volt ruhával, s ékszerekkel. A háremből még azok a lányok is odamentek hozzá, aki ellensége volt. Csodálta mindenki. Majd hirtelen lecsapta a láda fedelét, és szólt Sümbül Aga-nak.
Hürrem: Kérném, hogy vigyék fel! Maria, gyere! A szobámban majd megnézzük mi mindent küldött a Szultánunk!
Felmentek a szobába, s utánuk vitték a ládát is. A szoba tele volt a nagyúr ajándékával. Nem csak az ajándékokról beszélgettek Maria, és Hürrem, hanem másról is.
Maria: Tényleg muzulmán lettél? S ahhoz mi kell?
Hürrem: Ismerni az imákat, elfogadni, hogy egyetlen Isten van! Mohamed pedig az ő prófétája! És ha ezt szívből elmondod, már is muzulmán lettél. És még, azt is, hogy biszmilah!
Hürrem asszony kivett egy ruhát a ládából, s odanyújtotta Maria-nak hogy legyen övé, de Maria nem akarta elfogadni.
Hürrem: Tessék! A tiéd!
Maria: Ne tréfálj! Tudod, hogy nem lehet!
Hürrem: Maria! Fogd! Az egyetlen barátom vagy! Hálám jeléül!
Maria: Köszönöm! Te is az egyetlen barátom vagy!
Hürrem: És ezt is neked adom! Hamarosan én leszek a palota úrnője! Láthatod majd, ahogy az össze ágyas előttem hajt majd fejet! Mind az én szolgáim lesznek! Közülük pedig te a legkedvesebb!
Csak beszélgettek, de arról mit sem sejtettek, hogy Daye asszony ott ált az ajtóban és hallgatózott. Estére járt, mikor az uralkodó az öntöde melletti teremben megnézte készen az ágyúkat.
Szulejmán: Hallgatlak Matrakos!
Matrakci: Nagyuram! Ezekkel a vitéz mesteremberekkel olyan ágyút öntöttünk, aminek nincs párja!
Szulejmán: Ne dicsérd előre! Hogy valóban az lesz e, majd kiderül! Próbáljuk ki!
Az ágyú remekül működött. Később visszatértek a palotába Ibrahim-al, s Hürrem asszonyt kérette magához a Szultán. Ahogy Nigar kísérte Hürrem-et épp az uralkodó lakosztályából jött ki Ibrahim főbizalmas is. A főbizalmas meg volt lepődve, és rákérdezett, mit keresnek arra.
Ibrahim: Hm?
Hürrem: Szulejmán Szultánhoz mennék! Kéretett!
Ibrahim: Azóta meggondolta magát! Szeretné, ha most nem zavarnád, fontos dolga akadt!
Olyan hangerővel beszéltek, hogy a Szultán lakosztályába behallatszódott a beszélgetés. A nagyúr örült annak, hogy Hürrem hangját hallhatta, és kiszólt.
Szulejmán: Hürrem hangját hallom, ugye?
Hürrem: Hát, meg várnám, míg ő mondja!
A Szultán ezután rögvest ki is ment.
Szulejmán: Köszönöm Ibrahim!
Ibrahim-nak nagyon nem tetszett az egész dolog. Kissé ideges volt, s hogy mérgét csillapítsa visszavonult lakosztályába. Hürrem asszonynak mesélte a haditervüket a nagy Szulejmán Szultán.
Szulejmán: Íme Hürrem asszony! Ez a Duna folyó. Hajóhadunkat ezen keresztül úsztatjuk fel! Szépen felvisszük a puskaport, mögöttük az ágyúkat, egészen a táborhelyig!
Hürrem: Mért pártolod, ezt a háborút mondd? Vérontás, halál rengetegen odavesznek majd, és még többen egyedül maradnak!
Szulejmán: Ilyen gondolatokkal nem lehet diadalmaskodni Hürrem! De nem is a te fejednek kell emiatt fájnia! Ki kardot ragad, kard által vész. Ez minden háború örök törvénye! Életünk állandó harcot igényel, hogy népünk fent maradjon! S én messzebbre tolom határainkat, mint azt atyám Szelim han álmodta meg.
Hürrem: Nekem ezen a világon nincs senki másom rajtad kívül! Se családom, se barátom! Ha nem térsz vissza, abba belehalok!
Szulejmán: Úgy imádkozz értem asszony! Imádkozz! Ahogy én is imáimba foglallak majd téged!
Ez este Daye asszony meglátogatta a Valide-t, és elmondta neki mit hallott a beszélgetésből.
Daye: Asszonyom!
Valide: Daye ma szinte nem is láttalak! Így lefoglaltak? Nem kéne ennyit dolgoznod!
Daye: A munkával nincs bajom, azt ki tudom pihenni úrnőm! Hanem Hürrem asszony, ahogy gyógyul, úgy lesz egyre furcsább! Magam sem értem, de például olyanokat mondd, hogy ő lesz ennek a palotának az úrnője!
Valide: Ez a vége, ha elkényeztetnek, egy szolgát látod? De sebaj, ha Szulejmán hadjáratba indul, majd én megmutatom ennek a kis cselédnek, hogy ki itt az úr! Hogy a Szultán nyomát se lelje, mikor visszatér!
Daye kicsit erőst el volt keseredve. Nem tudta mire vélje asszonyának dühét. A palotában most, hogy már a Szulejmán és Mahidevran úrnőnek a frigye véget ért, Hürrem asszonynak hatalma nőtt, hiszen kedvenc ágyasa a Szultánnak, és bár lehet benne igazság, amit mondott Maria-nak. A palotában zavargások kezdődnek. Másnap az uralkodót várták a pasák haditervekkel kapcsolatban. Piri Pasa hírt közölt Verhat Pasa-ról.
Piri Pasa: Nagyuram! Verhat Pasa, Damaszkuszból eljutott Kayseri-be! Letáborozott. Seregének egy részét ott is tartja kihelyezve, mert úgy véli, számíthatunk az iráni Ismail Sah ellenkezésére! Mellette az egyiptomi, a damaszkuszi, és a diyarbarkali szandzsák bégek is biztosítják a térséget! Az oda úton érintett kádiknak, uraknak, és helytartóknak parancsot küldetett, hogy útjaikat, hídjaikat erősítsék meg! És ellátmányukat, fegyvereiket kétszerezzék meg! Közben Anatóliából megérkezett az általad kért 30.000 teve! Továbbá elindultak a faluközösségektől berendelt marha, és birka csordák is!
Achmed Pasa: Szultánom! A ruméliai helytartó 15.000 gyalogossal támogatja hadjáratodat, Edirnenél csatlakoznak hozzánk!
Szulejmán: Úgy Verhat Pasa is Ruméliában csatlakozzon! Achmed Pasa! Te felelsz azért, hogy az egyesített seregek rendben eljussanak, és letáborozzanak Edirnenél!
Ekkor felállt a Szultán székéből és Kászim Pasához lépett.
Szulejmán: Téged pedig Kászim Pasa! Távollétem alatt, megbízlak az ország belső ügyeinek intézésével!
Kászim Pasa: Nagyuram! Legjobb tudásom szerint végzem ezt a megtisztelő feladatot! És köszönöm a bizalmat! Kívánok jó utat, és szerencsés hadjáratot!
Szulejmán: Köszönöm!
Ezúttal visszavonultak a palotába. Hürrem is felébredt, s a természetet kémlelte a Szultán lakosztályának erkélyéről, amikor is Ibrahim a mellette levő erkélyre ment ki levegőt szívni. Ekkor is vett észre az asszonyságot. Az ágyas megfordult, és gúnyosan nézett a főbizalmasra, aki megkérdezte, hogy talán baj van e.
Ibrahim: Mi az? Talán baj van?
Hürrem: Igen, így is mondhatjuk!
Ibrahim: És pedig?
Az asszony nem felelt, csak állt tovább.
Ibrahim: Én vagyok a baj igaz?
Hürrem: Mind inkább lefoglalod Szulejmánt napokig! S ez nem jó! Rám így nem jut ideje!
Ibrahim: Hürrem asszony! Én az uralkodó segítője vagyok, bizalmasa! Az ő társa, már-már
testvére, érted ezt? Mit neked tiszteletben kell tartanod! Velem egy egész Birodalmat épít! Míg veled legfeljebb testi vágyait elégíti ki! Tudd hol a helyed!
A főbizalmas dühösen visszatért lakosztályába, az ágyas pedig ott maradt az erkélyen, s ő is dühös volt. Majd azt mondta magában: Majd meglátjuk, hogy melyik lesz erősebb Ibrahim jó uram! Késő estére tudott visszatérni lakosztályába az uralkodó, de szerelme megvárta őt, virrasztott.
Szulejmán: Hürrem! Te még nem alszol?
Hürrem asszony oda szaladt és átölelte jó urát.
Hürrem: Téged vártalak Szultánom! Nem jött álom a szememre!
Szulejmán: Na! Ne sírj! Ne tépázd lelkemet Hürrem!
Hürrem: Ezt hiába kéred! Te holnap elmész, és én gyászolok!
Szulejmán: Nincs rá okod! Míg én életben vagyok, megtiltom, hogy gyászolj! Megértetted? Tilos! ~Újra láthatsz szerelmes szívem, éhes tekintetem. Ha ez bűn, úgy gyere, ölj meg! Allahtól én mindig csak ezt kérem. S hála neki pillantásoddal, végre megint megkapom!
Nagy nehezen el tudott aludni az ágyas, s a Szultán is. Ibrahim még kint hegedült az erkélyen Hatice úrnőnek. Az úrnő csak búslakodva hallgatta, és nézte szerelmét. Ibrahim egyszer csak abba hagyta a hegedülést, arra lett figyelmes, hogy háta mögött az úrnő szolgája áll Gülfem. S oda ment hozzá.
Gülfem: Hatice úrnő küldi ezt a keszkenőt! Üzeni, hogy mindenképp hozd haza!
Ibrahim: Kegyességét óvni fogom minden szeretetemmel! Azt üzenem neki, hogy diadallal
térünk majd haza! Szívem felett viselem keszkenőjét! Hogy szíve védelmezzen!
Azzal Gülfem távozott, s Ibrahim visszament az erkély széléhez, lenézett Hatice úrnőre, szívére tette keszkenőjét, és meghajolt. Majd azután mindketten nyugvóra tértek.
Másnap a Szultán még mielőtt hadjáratba indultak volna, imával kezdte napját. Azután elindult seregével Magyarország ellen. 1521. május 18-án. Szulejmán: ~Nevem Szulejmán. Szelim Szultán, és Hafsa nagyasszony gyermeke. S az Oszmán Birodalom 10. uralkodója vagyok. Minden örökségnek mely a tengereken, sivatagokon átívelő oszmán földet halhatatlanná teszi. Igen, Szulejmán, ki most esküvel fogadom, hogy őseimet követve Európa legnyugatibb pontjára tűzöm ki lobogómat a hit és az igazságosság nevében. S amerre csak járok ott béke, biztonság, és áldás követi majd lépteimet Allah szent akaratából. S ha küldetésemet teljesítettem, becsületben, tisztességben, és hittel uralkodom majd népem boldogsága fölött.