Képek

Képek
borító

2014. augusztus 2., szombat

14. rész



A Szultánát elragadta a harag, s a düh, majdhogynem meg fojtotta barátnőjét. Gülnihal csak annyit tudott mondani, hogy engedje el. Ekkor Hürrem elengedte, és adott neki egy pohár vizet. Gülnihal egész testében remegve, és félve itta meg a vizet, közben Hürrem Szultána folytatta mondandóját.
Hürrem: Ha a legjobb barátomnak mondod magad, akkor derítsd ki nekem, hogy ki követte el ellenem ezt az árulást!
Gülnihal: Hürrem, én ezt nem akarom megtudni! Hogy utána tényleg meg is ölj?
Hürrem: Bárki is az a nő, elő fogod keríteni, méghozzá sürgősen! Különben nem lesz maradásod itt a palotában, értetted? Mehetsz valahová rabszolgának, vagy épp a tenger mélyére!

Ez éjjel nyugvóra tértek. Az uralkodó jól aludt, csak Ibrahim nem. Egész este csak a haditervet tanulmányozta. A Szultán másnap reggel indult Ibrahimhoz. Amint meglátta asztalán a haditerveket, rá is kérdezett.
Szulejmán: Már kora reggel ezt tanulmányozod? Én is sokat nézegettem!
Ibrahim: Nem aludtam jól nagyuram! Álmomban a rodoszi várat, és bástyáit láttam, honnan forró olajt öntenek ránk.
Szulejmán: Én e helyett lerombolt falakat, és a várfokra kitűzött lobogókat látok! Miért? Megrémiszt a rodosziak üzenete?
Ibrahim: Nem, az nem bánt! Hiszen érezni, hogy vezetőjük maga is fél! Ismét válaszra méltatod?
Szulejmán: Mindenképp barátom! Ám ezúttal kardommal üzenek vissza neki! Beszéltél a Matrakossal?
Ibrahim: Beszéltem, igen! Elmondtam neki, hogy mit szeretnénk, és hogy néhány napon belül legyen készen! Az ő rajzai ezeknél a térképeknél, csak jobbak lehetnek.
Szulejmán: Pompás!
Ibrahim: Hallom, Kászim Pasát visszavonultattad! Pedig hasznunkra lenne a rodoszi hadjáratban!
Szulejmán: Muszáj, volt!
Ibrahim: Tudhatom miért?
Szulejmán: Mert így láttam jónak!
Ezen reggel a háremben is zajlódtak a dolgok, mint az megszokott volt. Gülnihal szólt Nigarnak, hogy a Szultána tud róla, hogy az uralkodónál volt valaki azon este, mikor édes gyermeke született.
Gülnihal: Nigar asszony! Félek, hogy Hürrem asszony bántani fog!
Nigar: Ugye nem mondtad el neki?
Gülnihal: Allachra, dehogy!
Nigar: Akkor miből gondolod, hogy árthatna neked?
Gülnihal: Azért, mert ki fogja deríteni, hogy aznap én voltam az uralkodónál. És akkor nem kegyelmez majd! Kérlek, küldj másik palotába, jól ismerem őt, akár meg is ölne!
Nigar: Nyugodj meg, nem fog kiderülni! Most pedig menny vissza Hürremhez, és vigyázz a titkodra.
Gülnihal úgy is tett. Visszasietett a Szultána lakosztályába, de amint belépett az ajtón, Hürrem már ostorozta kérdésével.
Hürrem: Ki volt? Kiderítetted?
Gülnihal: Még nem sikerült! Senki nem tudja!
Hürrem: Ayset is kérdezted? Akár a bagoly éjjel, mindent lát. Ő tudja! Menj, beszélj vele!
Gülnihal: Hürrem, inkább el kéne feledned! Törődj a fiaddal, szeretteiddel! Van aranyad, gyémántod, kelméd. A Szultán választott asszonya lettél, ki csak is téged akar!
Hürrem: Hm. Igen akar, de nem csak engem! Mikor egyedül én lehetnék neki. Ha másokra is rá néz, pusztán én is ágyas vagyok. Belőlem nem csinál Mahidevrant! Elhiszed? Menj előre, mindjárt megyek én is!
Gülnihal: Hová készülünk?
Hürrem: Hozd fiamat, sétálunk!
Sétálni is indultak. Ibrahim, és Hatice úrnő szerelme már ott tartott, hogy a főbizalmas szerelme zálogául adott az úrnőnek egy ékszert. Lement a vásárba, s ott választott ki neki egy különleges ékszert. Tisztelettel fogadta az őt az eladó. Először a főbizalmas úr nem tudott választani, de az eladó odanyújtott neki egy oly ékkövet, amely rózsaszín lepke formájú, csak úgy csillogott az gyönyörtől. Kiválasztotta, s megvásárolta Hatice úrnőnek. Az úrnőhöz Gülfem asszony segítségével jutott el e csodálatos ékszer, egy dobozba volt, s mellette egy levél. Haticét meglepte az üzenet, de boldogan olvasta fel. A levélben ez állott.
A szívem már reszkető szárnyú pillangó, megpihenne végre, testednek illatos szirmain! Fogadd szerelmem zálogát!
Eközben Sümbül Aga sietett szólni Gülnihalnak, hogy este az uralkodó ismét őt várja. Csak hogy a szobában volt Eszma is.
Sümbül: Gülnihal asszony! Jöjj ide!
Ekkor közelebb lépett, és suttogva át adta az üzenetet az ágyasnak.
Sümbül: Kezdj el készülődni! Ma ismételten a Szultánnal töltöd az estét!
Gülnihal: Én nem! Hürrem miatt nem szabad!
Sümbül: Nem te döntöd el mit szabad! Szembe szegülnél az Szultán akaratával asszony? Na, jó nem vitázok, most azonnal indulj, s készülődj!
Gülnihal: Ne kérlek! Félek!
Sümbül: Inkább örülj, hogy Hürrem nyomába léphetsz! Láthattad utódot szült, s máris Szultána lett! Gondolkozz! Ez az áldás veled is megeshet! Ügyelj, hogy magad is várandós légy, akkor téged is kegyes asszonyává tesz!
Gülnihal: Eszma! Sümbül Agával kell mennem, vigyázz addig a gyerekekre!
Eszma: Rendben!
Gülnihalt, Sümbül kísérte a hárembe, hogy készülődjön. Este már leesett ez év decemberében az első hó. Nigar pedig az uralkodó elé kísérte, s ismét együtt töltötte Gülnihallal az éjszakát. Hürrem este ismételten nem találta barátnőjét, azt hitte ez éjjel a háremben alszik, szóval lement megnézni, de ott sem találta, így visszament szobájába lepihenni, s úgy döntött megvárja Gülnihalt, de közben elaludt. Barátnője csak reggel érkezett lakosztályába, nyakában egy prímmel, majdnem olyannal, mint amit Hürrem Szultána kapott az uralkodóval. S azt, mint az uralkodó is mondotta; „Az uralkodó család tagjainak viselete, más nem hordhatja.” Amint korán reggel belépett a szobába, a Szultána meglátta a prímet nyakában, s ebből is rögtön rájött, hogy ő gyalázta meg, és eztán kérdőre vonta.
Hürrem: Tőle jössz! Nála voltál igaz?
Ekkor felkelt a Szultána saját ágyából, s közelebb ment.
Hürrem: Te vagy Szulejmán új kedveltje! A múltkor is téged kéretett ugye?
Gülnihal magyarázkodni próbált.
Gülnihal: Hürrem én..
De a Szultána ráordított.
Hürrem: Hallgass!
Majd földre lökte, s ordibálni kezdett vele.
Hürrem: Aljas módon átvertél! Én végig bíztam benned, mindvégig! Mit hittél, hogy titokban tarthatod? Hogy tehetted ezt velem hitvány némber?
Szó, szót követett, s megpofozta az ágyast, a kiabálásra Eszma is felébredt, próbálta védeni Gülnihalt, de őt is leteremtette a Szultána, s kiküldte. Eszma sietett rögtön segítségért, szólt Sümbülnek, Nigarnak, és Dayenak. Amint elhagyta Eszma a lakosztályt, tovább ordított az ágyassal a Szultána.
Hürrem: Ennyit érek én neked? Igen? Elárultál egy rongydarabért? Nézz rám! Nézz rám!
Eszma mindeközben odaért a hárembe, s aggódva mondta a hárem vezetőinek, hogy siessenek. Azonnal mentek is Gülnihal segítségére. Amikor beléptek a Szultána lakosztályába Sümbül Aga szedte le Gülnihalról a Szultánát.
Sümbül: Engedd el! Gyere innen, és nyughass!
Daye: Meghibbantál?
Hürrem: Igen, meg! És ti is elárultatok!
Hürrem természetesen büntetést kapott e tettéért. Mahidevran amint hallott a dologról, megköszönte Ibrahimnak, hogy szándékosan Gülnihalt kísérte az uralkodóhoz, s ez valójában így is volt. Az oszmán birodalomban beköszöntött a tél, de ez nem vette el kedvüket sem a janicsároknak, sem a Szultánnak a hadjárat készülődéseitől. Teltek a napok, s hónapok, de még ekkor sem bocsátott meg Gülnihalnak. Egy nap Hatice úrnővel a Szultána lement a palota egyik műhelyébe, hogy a Szultánnak ajándékot válasszon. S rátalált egy gyönyörű szép tükörre, kikérte véleményét neki is, és azt mondta Hürrem; „Akárhányszor belenéz majd, engem lát!” Hatice úrnőnek is tetszett, s tökéletesnek találta. Azért még nézelődött a Szultána, majd kezébe vett egy üvegcsét, amelybe egy folyékony dolog volt, s óvva intette Sümbül Aga, hogy vigyázzon vele, mert méreg van abban. Olyan fajta méreg, ha pusztán kézre csöppen egy csepp is égető hatással bír. Hatice Szultána is választott ajándékot, de közben Hürrem Szultána félre rakott egy kis üvegcse mérget. Ezután Hatice az ifjú Mustafa hercegért ment, de összetalálkozott az ajtó előtt Ibrahimmal.
Ibrahim: Asszonyom! Ezek szerint tetszik!
Hatice: Nagyon! Le sem veszem! Általa velem vagy.
Az úrnő elővette az ajándékát, amely egy kis dobozka volt, és ruhájáról egy gombot leszakajtott, és beletette azt a dobozba. Majd azt mondta neki.
Hatice: Hogy neked is legyen zálogod tőlem! Mert többet nem találkozhatunk!
Ibrahim: Miért nem találkozhatunk?
Hatice: A Valide hamarosan kiházasít engem!
Ibrahim: És ki a szerencsés?
Hatice: Azt nem tudom!
A főbizalmas úr lassan zsebébe helyezte a dobozkát, s könnyekkel elköszönt az úrnőtől, visszavonult lakosztályába. Hürrem Szultána is saját szobájában volt, ahol megtalálta Gülnihal prímjét. Hosszan gondolkozott, ekkor elővette az üvegcsét, és rácsöppentett pár cseppet a prímre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése